Virta, Nyikolaj: Beláthatatlan messzeségek; Fordította: Maráz László; Q 201

válok tőled. Fogsz még te nekem térdenállva könyörögni! HIZSNYAKOVi Hát ide hallgass, Valéria Boriszovna. Sz már tul sok. Ha te nem adod be a válópert, altkoi én inditoia meg a válást..•• ' , . • ' ' ' I; /Kintről autótülkölés hallatszik/. I '•'.'• % • ! M •

: . VA1ERIA» Ertem jöttek. Ne fáraszd magad. A sofőr majd kihordja a holmimat* És arra sincs szükségem, hogy kikísérj* /2gy pillanatra férje vállára borulj remeg a zokogástól. Elmegy./ • Lap & § l|f rfe-lSSf ií'f-ri-i ^-' f -Y-iV I» •-• §k-«f ' 4 V /Felbúg az autó motorja, felerősödik az induló kocsi zaja, aztán csend lesz. Csupán az éjjeliőr kiáltása hallatszik, meg az óra tiktakkol, klugri* a kakukk __ . j H ^ és tizenegyet kakukkol. Belép a Szerző/. :1S H SZERZŐI Egyedül, Matvej Ivanovics? HIZSNYAKOVt /Nehezen leereszkedik a fotelba/. Igen, egyedül..'. Mindennek vége. Volt otthonom, volt csalódott, volt feleségem.•• SZERZőt Szedje össze magát... És ne keseregjen. Rossz magéra nézni HIZSNYAKOV» Jó, jó, osak semmi erkölcsi prédikációt. SZERZŐ« Az a legvisszataszitóbb, ha a magamfajta Íróember ki akar oktatni valakit. Hiszen az olvasónak is van magához való esze..• HIZSNYAKOV» /A Szerző szavába vág/. Csak nem akar nekem itt előadást tartani? Az ember azt se tudja, hol a feje, maga meg prédikál itt. /Rövid hallgatás után/. Ilyen az élet: Sztrukov néhány szava fölborított mindent. Két perc sem telt bele, mig azt a néhány szót elmondta. Igen. •• Aztán most tessék eladni ezt az asztalt, amely körül annyiszor ült együtt a családom, adjam el ezt a fotelt, amelyikben olyan jólesett üldögélni és olvasgatni, adjam el a lámpát, meg a diványt, amelyen olyan édes volt az alvás. Eh, ©lóg a siránkozásból! Tenni akarok már valamit, tenni| ugy hiányzik a tett, mint fuldoklónak a levegő.