Virta, Nyikolaj: Beláthatatlan messzeségek; Fordította: Maráz László; Q 201

TITKÁR» Sztrukov elvtárs kérem, Hizsnyakov elvtárs keresi, meg egy iró... Moszkvából. SZTRUKOV: Küldje be. Várom őket. /A titkár elmegy. Belép Hizsnyakov ós a Szerző./ SZTRUKOVi Jónapot, jónapot. Ismerkedjenek meg: ez itt Asztahov elvtárs, a berjozovkai kerületi tanács végrehajtó bizottságának az elnöke. HIZSNYAKOVj Mi már ismerjük egymást Luka Nyikityiccsel. Együtt dolgoztunk az "Igaz ügy" kolhozban. SZTKUKOV: Akkor hát mi lesz azzal a kolhozzal, Asztahov elvtárs? ASZTAHOVI Amit megígértem, meg is tartom, Sztrukov elvtárs. SZTRIÍKOV: Jól van, nagyon jól van. A viszontlátásra. /Asztahov elmegy. Telefoncsengés/. / Sztrukov íelemeli a kagylót, sokáig hallgat, majd viszszaceczi a kagylót ás szótlanul járkál fel-alá az irodában. Észbekap/. Ne haragudjanak, egy kicsit elgondolkoztam. /Ismét cseng a telefon/. Bocsánat. /Felemeli a kagylót/. SZERZŐ: /A közönséghez/. Volt min törni a fejét Sztrukovnak. Merthiszen Alekszej Iljics uj ember volt a csernozjomi területen. De azám, elnézést kérek! A legfontosabbat majdnem elfelejtettem. Sztrukov kinevezése előtt a Központi Vezetőség egy bizottságot küldött ki, amely tövirőlhegyire átvizsgálta a gazdaságot, elbeszélgettek az egyszerű párttagokkal... Azok persze nem hallgattak el semmit, így aztán néhány embert le kellett váltani a területi pártbizottságon is. Szóval, nehéz örökséget kapott Sztrukov. Hát igen... Hogy mennek a dolgok, Alekszej Iljics? S2V3ÜS0V: Azt hiszem, kezdünk kikecmeregni a kátyúból. Találtunk vasércet a környéken. Néhány nap múlva felavatjuk a vasmüvünket. Hatalmas alkotás. És micsoda emberek vannak ott... Régi proletárok, ők csinálták itt a forradalmat... Ajánlom, hogy látogasson el hozzájuk.