Priestley, J. B.: Mr. Kettle & Mrs. Moon botrányos esete; Fordította: Matolay Etele; Q 189

Deli a Kettle Delia Kettle Delia Kettle Delia Kettle Delia Kettle Delia Kettle Delia Kettle Delia Kettle Delia Kettle Delia - 4-7 De édesem, mért kellene mennünk? /megdöbbenve/ Dehát... dehát - csak nem képzeli, hogy itt aka rok maradni? Azt hiszem,"az első perctől fogva nyilvánvaló volt, hogy eltűnök innét. i.. Igen, - ma reggel. No és? - mi történt azóta, ami... /félbeszakítja; mosolyogva/ Én... mi... /fölkel, középre jön/ Maga. Mi. Persze, dehát mondom, hogy hogy végeztem a bankkal, az egész várossal és minden ehhez hasonló várossal, ezzel az egész életmóddal. kit számit ez most már? - Én tudom, George, maga hogy érez, magam is igy gondolkozom, - de most már együtt nevethetünk az egészen. És igy egészen más... Számomra nem. Más szóval: az én szerelmem nem elég magának, - ha a magáé elég is lenne nekem? Ez nem egyenes kérdés. /türelmetlenül/ Ó, - ne legyen olyan, mint Henryt Épp arról van szó, hogy nem akarok olyan lenni. Azt várja . . . tőlem, hogy továbbra is képmutató legyek? * Az asszonyoknak nem ezt kell csinálniok? Egész nap, meg a fele éjszakán át? Azt gondoltam, maga nem ilyen asszony akar lenni, /feláll/ Nem mondtam, hogy akarok. De megpróbálok józanul gondolkozni, mindkettőnkért. /átmegy a pamlag előtt, a jobboldalra* elég hevesen/ Miattam ne aggódjék. Én megszűntem józan lenni. /nem veszi át a hangot, védekezve/ Ez rendben volt, ma reggel Es szerettem is ezért. De csak kell, hogy egyikünk józan legyen! Azt mondja, elmegy. De azt se tudja, hova akar menni. Sem pedig azt, hogy mihez fog kezdeni, ha majd odaér. ! /a pamlag mögött középre jön; hevesen/ Ez most nem fontos. /Kettle baloldalára lép; élesen/ De mennyire, hogy az! Nem