Ljubimova, Valentina: A vén kőrisfák tövében; Fordította: Dobos Rózsa; Q 184

- 80 SZOROKIN Azon gondolkozom, hogy itt van egy határozott, energikus, okos asszony..«Vajj

on márt olyan határozatlan,.. OLGA Megtiltottam magának, Andrej Ivanics, hogy erre emlékezzen. Hallgatnak. A kakukk hangja hallatszik. Ha éppen tudni akarja, ez $ határozatlanság néha több lelkierőt követel, mint a határozottság. Megint hallgat? SZOROKIN Mit tudjak erre felelni? Elmúlnak azriévek, A kórházban fog dolgozni, jár a betegeihez...Okvetlen szerzek magának egy autót,•• OLGA /szomorúan nevet/ Köszönöm. Megtanulok magam vezetni. SZÓRÓÉIN Én járom a mezőket, dolgozom a néppel együtt...Megöregszünk,,, Hagyjuk, hogy elmenjen mellettünk egy ilyen nagy, komoly.,.. OLGA Ezt megtiltottam magának.../Csóválja a fejét/ Milyen keveset értett meg mindebből...Amikor maga jár a mezőn, én meg operálok, a széles ablakon keresztül meglátok majd egy sapkát, semmi mást. És akkor tiz évvel fiatalabbnak érzem magam, a fáradtságom, mint a kámfor eltűnik, a fejem világos lesz és ezt az uj gondolatot, ezt az éles és fontos gondolatot, ami nem akart a fejembe menni, hirtelen megértem, ás...Mindent meg kell magának magyaráznom, kedves barátom! /Feláll./ SZOROKIN Elmegy? Talán lenne még valami megbeszélni valónk, Olga Viktorovna? » OLGA Talán nem, Andrej Ivanics. /iíegnézi az óráját./ Dvorikiban várnak. Mi az, mondják, a ml Viktorovnánk késik? Osak nem történt vele valami? /Keserűen./ Hát vele határozottan nem történt semmi. Rosszkor kezdett el beszélgetni. /Elmegy a fasor felé./ SZOROKIN /utána/ Olga Viktorovna! OLGA Aha! /Megfordul/ A boldogság...Már mondtam magának, hogy a boldogságot várni kell egész életünkben!...Örökké.../Elmegy./ Szorokin felemeli az orgonaágat, amelyet Olga Viktorovna elejtett, leül a fára, szigorúan és figyelmesen nézi a virágot. Lena fut a fasorbél, Szorokin háta mögé kerül, eltakarja a szemét. Szorokin hallgatva elveszi Lena kezét. Igen szigorú az arca. LENA /halkan/ Olga Viktorovna a legjobb.... Szorokin hallgat. Olyan szeretnék lenni, mint ő. Szorokin átöleli Lénát, hallgat. Apám... »