Ljubimova, Valentina: A vén kőrisfák tövében; Fordította: Dobos Rózsa; Q 184

» - 78 Egész életemet ezek mellett a vén kőrisfák mellett töltöttem. Maradj itt, Jegor. Mennyi munka van itt! Egyre több fiááal, jó emberre van itt szükség. /Hallgat egy iedig./ Kakuk hangja hallatszik. Ne higyjél te a rossz embereknek, Jegor. Bennem bizzál, az öreg jaszenovói tanítónőben. Milyen nagyszerű is a mi emberi, munkás életünk! /Feláll, Zubcov vállára támaszkodva elmegy egyenesen és tekintélyesen./ Zubcov elmegy vele együtt. Megint hallatszik a kalruk hangja. A hidon a folyón keresztül jön Olga Viktorovna, fehér köpenye kigombolva, a feje tétjén kis orvosi sapka, kezében táska és egy orgonaág. OLGA /hallgatja a kakukot, számol/ Egy, kettő, három, négy, öt, hat... A kakuk elhallgat. Na, folytasd. Nekem száz év kell, még ez sem elég. A kakuk újra kezdi. /Megnézi jegyzőkönyvét./ Még három vizit ó és kész. /Becsukja a könyvecskét. Látja, hogy a hidon Szorokin megy./ Andrej Ivanicst Jöjjön ide! Szorokin feljön a partra. Vászonöltönyben és sapkában van. OLGA Üljön ide mellém, én még ma nem hallottam emberi beszédet, csak a betegek panaszkodását. Meséljen. Mi újság? SZOROKIN Sok miden. Ai

sz

en maga is látja. Nekirugaszkodtunk, de mindent nem tudunk megcsinálni egyszerre. Kevés az anyagunk, 1 kevés a munkáskéz. OLGA Nehéz? SZOROKIN Nehéz vagy nem nehéz, meg kell csinálni. A fiatalokban van minden reményem, A kórházból már csak a belső berendezés hiányzik. Augusztusban megnyitjuk. OLGA A kórházért földig hajolok maga előtt, ahogy Ígértem. SZOROKIN s maga hogy van, C^ga Viktorovna? OLGA Megvagyok. Semmire nem panaszkodom. SZOROKIN Néha azért bánkódik. OLGA Ki mondta ezt magának? SZOROKIN Eátom. OLGA Kevés még áz..*Nem mondom, néha...a változatosság kedvéért... De utánam leskelődni, ennek igazán nincs értelme. Miért is