Ljubimova, Valentina: A vén kőrisfák tövében; Fordította: Dobos Rózsa; Q 184

SURIK Mind a di/a'tot majmolja, A szépséget . . . fim . • . nem normális dolog ez! JE/DOKIJA Mondsz valamit, Surik. Bejön Marfa Sztyepanovna, KoszFrov ás Olga /iktorovna. Olga /iktorovnán vörösesbarna rövid bőrkabát van, alóla kilátBzik a fehér köpeny. le veszi világos fejkendőjét, sötét haja gyűrűkbe csavarodik az esőtől. Fülében arany karika. Kezében orvosi táska. OLGA AZ enyéim nincsenek itt? Na j-ól van! Galja még nem érkezett meg? bétálgat a mi Gáljánk Moszkvában, abbahagyja a szomorkodást. * ' « I MARFA nyugtalan vagyok, nem do> ta-e le a LÓ őket. a vonat már megérkezett, hallottam a konyhá

van. OLGA Ez a Kraszavsceik? >olond e^y ló. A gyermekotthon lakói e^ész lovasmutatványokat végeznek rajta, vele cipeltetik a vizet, meg a fát az iskola részére, nem lónak való dolgok ezek, nem is veszi jó néven, makacs, ""egnap üÄriskinba utaztam egy beteghez, a /ertusinka előtt megállt a bolond, nem ment tovább . . . JE/DOKIJA Miért utazik kocsis nélkül Olga /iktorovna? Jó

rjó maga orvos, de mégis csak asszony. Ha nem lennék orvos, lovas lettem volna. Nos, utánaengedtem a gyeplőt, erre egészen megbolondult. Kiugrott a partra, vágtatva rouant a szántóföldön. Csak Uesy nullottak a göröngyök az arcomra, vállamra, nemek voltí /Félhangon énekel./ '""rojka vágtat, trojka száguld, kavarog a por a pata alól ..." ^ Brávó! AZ én üeonyid petrovicsom szembe jött velem az uton, az eget figyelte - szinte kővévált. Mondott nekem valami lé lókeineifcelőt, de nem értettem a szél miatt. En meg neki /ismét énekel/ "Megyek, megyek hozzá, ah me<_yek az én s erelmesemhez! ..." OLGA SIP IN OLGA