Ljubimova, Valentina: A vén kőrisfák tövében; Fordította: Dobos Rózsa; Q 184

- 44 OLGA /váratlanul gyöngéden/ Hagyd csak rám Aljoskát, Lenya. belőle lehet igaz embert csinálni. Aljosában valami jó ébredezik. Ne zavard ezt a jó növekedést. KARCEV Aljosa befejezi az iskolát, és én állandóan a- jövőjén gondolkodom. OLGA Én is legalább annyit gondolok rá. Csak te azt akarod, hogy azonnal a pedagógiai főiskolára menjen, én meg neűi vagyok benne biztos, hogy ezt kell tennie. KARCEV Az apám meg a nagyapám is pedagogusok voltak, ezt a családi hagyományt folytatni kell. De te magad sem tudod mit akarsz a fiadból. OLGA Azt akarom, hogy Aljoska ember legyen! Crtsd meg! Tanár, orvos vagy traktorista, de nagy szivü és rtyilt eszű ember Értsd meg! Nem olyan ember, mint Kosztrov, mint Subin, mint . . . KARCEV Mért nem fejezed be? Mint én? Olga Viktorovna hallgat. Belép Áljósa. Tudnod kell, hogy miről beszélsz. /Elmegy./ OLGA Azt hittem, már régen alszol. ALJOSA Én mindent hallottam. OLGA A hallgatózás nem valami nemes cselekedet, fiatalember. ülj ide mellém. /Leülteti Aljosát maga mellé a diványra./ Elfáradtál? Aljosa hallgat és elmosolyodik. Mire gondolsz Aljoska? Titok? Én mindent tudok rólad. /Át öleli Aljosát./ Mindent a világon. Hajtsd a fejed a vállamra, aludj csak, én majd mesélek neked valamit. Aljosa az anyja vállára hajtja a fejét, becsukja szemét, elmosolyodik. Belép Szorokin és csöndben megáll. /Halkan, szigorúan beszél a fiához./ Sok jó van benned, • Aljoska, de még gyenge vagy és formátlan ... Ez semmi, majd megváltozol. Te könnyen zavarba jössz és gorombáskodol, de a szived forró és tiszta. Soha-ne menj a kom- .• 1