Ljubimova, Valentina: A vén kőrisfák tövében; Fordította: Dobos Rózsa; Q 184

V - 33 I nagyon lelkesen. MINDENKI /énekelnek/ Az első pohár a mi népünkért A szent jeligéért, előre] Előre, előre! Előre! Előre! /kendővel megtörli kopasz fejét/ Oh, ez szép. Igazán szép. Nincs szebb a régi daloknál. No még egyet, egy régi éneket. Az "Esti harangszót". Csak ne hangosan. Könyörgöm - halkan. Pianisszino. Le^njid Petrovics, maga kisérjen. mindannyian halkan éneklik az "Esti harangszó- t, Karcev pedig mély basszusával búgja: "Bim-bam, bim-bam." SZOROKIN Szomorú ma, Olga Viktorovna. Ideges. OLGA Ellenkezőleg. Tudja, hogy tegnap milyen operációt csináltam.'' Magam nem hiszem. Öt órán át álltam az asztal mellett. A daganatot a nyelőeső végéből vettem ki. Azt gondoltam, nem érek le odáig. /Megelégedetten./ Kicsoda nehéz eset! Es megbirkóztam vele! /Járkál a szobában, ho\ egyik, hol másik ablaknál áll meg./ Rám bizták. Azelőtt csak beszélni, beszélni kellett, hogy operáltassák meg magukat. Most már ez rendben van. Istenem, a betegség nem is nagy, a műtét maga még sem tesz csodát./Járkál a szobában, cél nélkül rakosgatja a holmikat./ SZOROKIN Hát ez idegesiti? OLGA /megáll/ Hogyan? Igen, ternészetesen. )e különben . . , Aáratlan egyenességgel/ indenütt érdekes, vidám, szabad a."", él -.ogy haza jövök - r;találom a helyemet, Ne hallgasson ide, nem magának mondom. SZOROKIN Tudom. OLG A Maga mindent tud. /.z ablaknál./ Milyen holdfényes éjszaka. Kimennék a nagy útra, és ;sak mennék, mennék . . . Erdőn, mezőn , . . /Kinéz az ablakon./ SUBIN MAKFA SUBIN