Tolsztoj, Alekszej: A szerelem bibliája; Fordította: Csoma Sándor; Q 171

- »3 /Ratalim/ Hercegnét Katalin

I Zavalini t hercegnéi Katalint Zuvalisim Hercegnét Katalint Hercegnét Katalint Hercegnét Katalint Zavalieint Katalint Zavalieint üHoacnyi könnyecekéért hőstettel fizet a harc raeeej ón. Felség, ezek nem a bánat künn el voltak, hanem a boldogságé. Csak nen? «agyarázd meg ártelmeoebben • A keserű eore arra kényszerít bennünket, hogy ezt az életet, amely nem ajándékozott meg bennünket boldogsággal, eldobjuk magunktól* elhatároztuk, hofy a vizbe vetjük magunkat egy magas szikláról. Megesküdtünk, hogy... Elment az esze mind a kettőnek. Igen, pontosan az a helyzet. Szeretjük egymást. Ez lázálom, semmi más, s mindez attól a eok ostoba könyvtől... /A Hercegnőnek./ Add cs&k ide, add iae ezt az utálatos könyvet. /A Hercegné hozzászalad, átadja a könyvet./ rauzoleumrl Is beszeltetek?... Igen, beszéltünk. Meg feliratról! "Itt nyugszik a boldog és szomorú szerelem" - erről is? írről ie. Mindent értek, őrnagy ur, ön nem óhajt magyarázatot adni? Nem. /Dühvel./ Pedig igyekezzék, szeretném tudni, hogy használt-e a jótanóosom, vagy egyetlen ősökért a fejét áldozta? Igen, felség, megesküdtem, hogy életedet ódont a szerelem eg/etlen pillanatáért, amely őszinte ée tiszta volt* mint ennek a hölgynek a szeme.