Tolsztoj, Alekszej: A szerelem bibliája; Fordította: Csoma Sándor; Q 171

- 21 /Herceg/ Hercegné: Herceg: Hercegné: Herceg: Hercegné: Herceg: Hercegné: Herceg: Hercegné: Herceg: Hercegné: Herceg: KUKIpU azt a kaput, amely..." No, éB igy tovább, ilyenképpen... "Drága angyM, kinjaim okozója, mit válaszolez e szenvedő szívnek..." /felébredve/ Oh, istenem!... Micsoda álom... Jeanette» csodálatos álmot láttam! Mi? A kertben aludtam? /Szanyka hozzászalad./ Oh, Jeanette, Jeanette!..../leiül a padon, nyújtózkodik és álmodozva szemléli az ébredő természetet./ Jó reggelt, kedveském. jól aludtál? j Ki az? Látod, még te sem ismersz rám... Mi ketten Pöttyössel, hercegasszonykám, egész éjjel nem aludtunk. Hogy maradtunk életben, nem is tudom... Nézd csak, nézd, tetszem neked? /fintorogva nézi a lornyetten keresztül, elfordul./ Mit ugrál, mint egy bakkecske? Mert remeg a gyomron, mert ugy érzem, nem érem meg az estét. /összeráncolja a homlokát/ Jaj, milyen unalmas dolgokat fecseg, /Szanykának./ Miért is ébrédtem fel... Hivd a nimfákat, hadd hancúrozzanak itt körülöttem. /Szanyka elszalad./^ Nem helyes, ha csak csintalanságon jár valakinek az esze, Darja Dmitrijevna, hallgasd meg az okos szót is... Ebben a könyvben, a Szerelem bibliájá-ban az áll, hogy "a szerelem lázas lüktetése gyakran sok bajt okoz, mérges fekély származhatik belőle", /gyorsan feláll, kilép a lukéból./ (»1, istenem! Vajon felébredt-e a vendég, - meg kellene tudni.» A vendég alszik. Nesze neked. Alszik? Ilyen sokáig? Érdekes, milyen sokáig alszik. Talán beteg.