Giraudoux, Jean: Miként Lukrécia; Fordította: Galamb György; Q 153

- 64 hosszas ceremónia. És mindig akad egy ellenfél, aki ki akarja kapcsolni a magas gallérját. Ez egyébként a férfiak egyik legfontosabb tevékenysége. És mindig akad orvos, aki félórákig keresgéli a pápaszemét a fülében. Még a fiakkerek lovai is különös lassúsággal ügetnek. Ezt nevezik párbaj-ügetésnek. Túlsókat beszél, Paola. Maga egyáltalában nem nyugodt. Ha egy ilyen bűnökkel és bájjal tele asszony, mint maga, ennyire, acsarkodik ellenem, kell, hogy valami oka legyen rá. Ez az ok pedig nem más, mint a félelem. Talán magától féljek? Gyerekes dolog volt tőlem tegnap, hogy lelepleztem magát a férje előtt. Hiszen tőle nem fél. De az én elveim olyasvalaki előtt leplezik le, aki képes lesz megvetni, megitélni: önmaga előtt. Mert maga most megveti önmagát. Szégyenli magát előttem, kicsikém, hogy nem tudja elfojtani a gúnyt és a bosszúságát, amikor én szenvedek. Maga rémdrámában él, Lucile, én viszont a való életben... Ez nagy különbség. Hogy a tegnapi együgyü és hiszékeny kis prokurátorné helyében egy keresztrefeszitett aaszonyt lát és ugy-e ezt Ízléstelennek és nyugtalanítónak találja? Látszik is magán. Elveszíti a hatalmát, zavarba jön, mint azok a sekélyes lelkek, akik látják, hogy tréfájukból dráma lesz. Ne is fáradozzék túlságosan, hogy lehúzzon arra a szintre, amelyen maga is él. Úgyis el fogok bukni s ne m lesz más fegyverem maga ellen, csak azok az asszonyi eszközök, amelyekkel maga is él. De szerencsétlenségemnek ezen a pontján számíthatok az Isten segélyforrásaira, a csodáira, ha másra nem, hát a halálra... Én egy vagyok azokkal, akik a szenvedésükre nem találtak egyéb orvosságot, minthogy kimentsék magukat ebből a rut világból és bána-