Giraudoux, Jean: Miként Lukrécia; Fordította: Galamb György; Q 153

Marcellus: Paola: Marcellus: Paola: • Marcellus: S Paola: - 4-5 Hazament? Csak ugy vaktában, a sötétben tapogatózva, mint valami alvajáró. Merev tartással egyenesen haza. Ne

m érintette sem a kápolna falát, sem a dörgölőző kutyát. Mintha csak levágtuk volna a karját. Kihajolt a hidról, de nem fogta meg a korlátot. Folyót soha nem néztek ennél szárazabb szemmel. A magas ban egy bagoly suhant el. Megnézte, de nem lett bölcsebb tőle. Hirtelen gyengeség fogta el. Volh bátorsága megérinteni egy büszke és kerek fiatal fát. Nekitámaszkodott s átölelte. Olyasféle fa lehetett, amelyen nem fog az emberek gonoszsága Nyárfa, vagy hársfa lehetett. A hárs éppen most virágzik. Megismerheted a szagáról. Akkor nem az volt, hiszen bármilyen illattól menekült volna. A fa lélegzett és susogott a fáktól szokatlan szemtelen kedvességgel. Lucile ugy maradt percekig, mig csak rá nem jött, hogy a karjaiból nem lesznek ágak és a lábaiból gyökerek. Majd elengedte és elment. A növények visszautasították} maradjon csak ember. Egyszerre csak otthon találta magát s arra kellett gondolnia, hogy a férje távol van. Hosszan nézte a házat s belépett. A kapukilincshez nem nyúlt hozzá. Éjfélt ütöttek az órák, amikor a küszöbre ért. Tisztán lépte át a küszöböt, hiszen bűnének másnapján volt már. Szobájában a lámpa sokáig égett... Szegény asszony! Arábia valamennyi parfőmje nem képes eltüntetni a foltot, ami nincs is... És most, Marcellus, léss munkához! A férj egész napra távol van. Itt a ház kulcsa. A te játszmád következik. Megyek. Sok szerencsét nem remélek, de most olyan hangulatban vagyok, hogy beérem a botránnyal is. Esélyeid nagyok. Értsd meg hát végre: ő már nem a férjéé..» Visszautasíthat, de azok az asszonyok, akik nem hisznek a szerelemben, inkább hisznek a birtoklásban s igy a tiéd le-