Giraudoux, Jean: Miként Lukrécia; Fordította: Galamb György; Q 153
Eugénie: Armand: Eugénie: Armand: Eugénie: Armand: Eugénie: Armand: Eugénie: Armand: Eugéni e : Armand: ^ 15 jüket vagy sétapálcájukat a hölgy asztalán, ha újra látni kivan ják őt. Én a maguk asztalán felejtettem az életemet, kedves Eugénie. Az egész xéletemet. A keztyüje szintén itt van s az bőven elég lett volna. Jó... Akkor hát visszaveszem a keztyümet. És ami az életét illeti, mire kiváncsi? Az életemben már tisztán látok... A feleségem nem csalt meg. Az ég szerelmére, miről és kiről van szó? A feleségemről! Nem csalt meg. Azért jöttem, hogy megkérdezzem Madame Blanchard-t, miért hallgat? Lucile holnap az érsek estélyén két dalt ad elő a Költői Harmóniákból. Csak most van egy kis ideje átismételgetni a szöveget. Kérem, ne zavarja. I Látom, de az is látszik, hogy Madame Blanchard fogadalmat tett millióig számol s ha belezavarodnék, kénytelen lenne elölről kezdeni. Pedig a feleségem nem csalt meg. Akkor Lucile tévedett. Maga viszont kiállhatatlan. Vannak férjek, akik a természetüknél fogva vakok,». Én gyakran vadászom Eugénie, A legszikkadtabb talajon, a legsűrűbb bozótban meglátom az őz nyomát, a legpuhább állatnyomot. A levegőben még a szalonka-huzás nyomát is meglátom. De a házaséletemben nincs semmiféle vadnak a nyoma. Legalább is nem láttam. Csak nem ivott, Armand? Egyfajta jós vagyok. Előre meglátok halált, balszerencsét, boldogságot. Sohasem kaptam vészjelt, ha Paolára gondoltam. Gyakran az utcán azon veszem észre magam, hogy hangosan beszélek és amikor odafigyelek a saját szavamra, előttem eddig ismeretlen igazságokat hallok: Rosszul áll neked ä szakáll, Armand... A kis Corot képed csak egy közönséges Trouillebert.