Giraudoux, Jean: Miként Lukrécia; Fordította: Galamb György; Q 153

Eugénie: Armand: Eugénie: Armand: Eugénie: Armand: Eugénie: Armand: Eugénie: Armand: Eugénie: Armand: Valószínűleg nem vett észre. Akkor hát arra lennék kiváncsi, hogy a barátnője számára miért volt Paola láthatatlan, hiszen alig tiz lépésre van innen, ruhája élénk piros és feltűnően mosolygott rá? Paola még soha életében nem mosolygott ennyire feltűnően. Vigasztalódjék! Az én barátnőm néha nagyon szórakozott és olyankor a város legkellemesebb férfiát is alkalmatlankodónak találja. » Mégis, hadd fejezzem ki Aix érzéseit. A város lakóit nyugtalanítja Madame Lionel Blanchard elnémulása és időnként fellépő süketsége. Sajnáljuk, de erre nincs orvosság. De van. Azt mondják, Madame Lionel Blanchard szünet nélkül beszélne reggeltől estig, sőt még álmában is, ha városunk férfiai és asszonyai tökéletesek lennének. Mellette szinte szóhoz sem jutna az ember... Nem értem magát. Nagyon jól megért engem. De minthogy csak maga beszélhet, kegyes hazugságokat kell mondania. És mert maga a tolmács közöttünk, mondja meg hát a barátnőjének: könyörögve kérem, lépjen ki a némaságból. Ha nem szól hozzám, nyilván azt akarja elhitetni velem, hogy csapodár, vagy talán megcsalt férj vagyok. Minthogy azonbn hűséges férj vagyok... Olyan bizonyos benne? Nem fogja eltávoztatni a veszélyt azzal, ha lengeti az illatos zsebkendőjét. Szörnyű veszély. Meg kell értenie, mennyire fenyeget. Csillapodjék! Már régóta szándékozom a világ szemébe kiáltani, hogy szeretem a feleségem! Odakiáltani, mint odakiáltják a küldetést vagy bünt, A törvényes szerelem efféle kihirdetése általában