Roldan, Belisario: A gauchó tőre; Fordította: Possonyi László; Q 150

j lmomban seia hihettem .én ,hogy igy kerülsz eléiibe S nem várom,hogy go^öd levesd,hogy tisztelettel állj itt, hisz gőgöd éltet,mint a lég,mely léggömböt irányit. s ugy hiszem,nem vagy gonosz, rosszabb a kelleténél, csak tigrosnek hiszed magaü,bar belsődben szamár él. Don Castro: ürcá

talari Julián: Gyakorta megfigyeltem én,mifele nyüatben szőttek s mi fujt föl téged emyire s tudom,makacs szeszélyed mi fán terem,te esztelen ostoba gőgös lélek.özeretnéiü fölnyitni szemed, hogy tisztán láss egeszen.

T

Tem akarlak megsérteni, se porig megalázni.Csak egyet.kerek tőled én: tanuld meg végre látni e sok fáradt,sorsverte pórt, kit itW látsz eltanyázni ,ez alvó földmiveshadat, melynek szállása sincsen.Uezd rappörkölte arcukat! Ha hiszed,hogy van Isten,lásd meg rajtuk kinjuk nyomát, lépését viharoknak,nidegn^k-hőnek nyomait, viznek-sámak marását»északi szelnek karmait,zúzmarák karcolását! fiát kővé vált benned a szivVGőgöd páncélja oly hat, hogy nem érzel föl semmire s gőgöd páncélja óv itt? Hogy elhidd,tars

aim hite nagy és erős hit,áldoz vért-veritéket kölykrért, hogy néha egy morzsához koldusként kaphassor oda,mi asztalod szemetje, ki nem dolgoztál semmiért,te,restek henye restje! Hát azt hiszed,hogy igy mehet továbbra is a játék? iíjpgy te vagy a feudális uritiéd minden ajándék s a csöpp reményt sajrulod-é,mi még élteti népem? Hogy nemcsak igát von a barom: nem ennyi semmiképpen, mert ember c,szénved,szeret,érző szivében ép/en él a remeny:jobb kor virraszt ébren korunk méhében! H mit vársz te tőlük,ostoba, rossz életért cserében,- s egy fedélért,hogy rejtse el panaszukat az éjben veritekezzen éjt s napot,akárha ökröd volna s ekédet huzza földeden, ez légyen zszolga-sorsa ? Dor Castro: Unalmas már e nóta, mit öt év óta fújsz s hogy népem bujtogatva szünet nélkül szapulsz!