Fajko, Alekszej: Az aktatáskás ember; Fordította: Sivó Mária; Q 148

Aáelaida Vasziljevna: Ne haragndjam, de én ezt igazán nem kisérés fi\ Lihamszkij: \ Adelaiaa Vasziljevna: Lihaaszkij: / V Aáelaiáa Vasziljevna: g jelemmel. /nézi a számakat/ Ez az.Mint a patikában. Elnézését kérem nagyságas asszanyam a zavarásárt. /Felteszi a bőröndjét./ Fazar. Ni, minden jó, ha a vége jó. /Leül ás merően nézi Granatavet. Szünet. Kerókcsatter ás. / Hiába Dmitrij Iljics nem akar megismerni. Nem akar ©s kész. Mit lehet itt tenni ? Ó, hegy lehet az ? Biztes csak fntólag ismerik egymást. Ó, nem, egyáltalában nem. Igen risztéit Aáelaida V&sziljevna. Dmitrij az isten szerelmére, magyarázd meg, mi ez ? Lihamszkij: Granatev: Lihamszkij: Granatav: Lihamszkij: / Aáelaida Vasziljevna: Igen, Dmitrij Iljics matassan már be édesanyjának, akit eddig csak a távéiból tisztelte® és becsülte®. Lihamszkij...Ge©r-ij Sztyepanevics, ha ne® tévedek. Ne® réved, Dmitrij 11jics...pentasan Gearg Sztyepanevics ! Lám mégis emlékszik ram? /az aayjáhaz/ Együtt jártmik az egyetemre.Külömböző szakra, áe néha aéiis találkaztnak. Ó, egyáltalán nemcsak néha és nemcsak az egyetemen. Egész Maszkjáig az atitársnnk lesz ?