Fajko, Alekszej: Az aktatáskás ember; Fordította: Sivó Mária; Q 148

Granatov : Lihornszkij : Granatev: Lihomszkij: Granatov: o Lihornszkij Granatev: * Lihornszkij Granatov: Lihornszkij: Granatov: Lihornszkij: Granatov: i / * * -23­Minek őrizte meg ? / \ Lám most épen szükségem van rájuk . Fel akarja adni magát is ? Ugyan, mi vagyok én, mi maradt még nekem e földi létből? Vidéki kiküldetések és konyak ? Örömmel köpök egyenesen a pofájába ennek a rothadt életnek. De önnek Dmitrij Iljics mintha fontos lenne. Önnek csodálatos, önnek pótolhatatlan.Ön percenként 200 kilométeres sebességgel száguld előre ás egyszerre - psss... valaki behúzza a féket. Gyönyörű, nem ? Mit akar ? Cau-u.il • Hogyan ? Mondom : semmit. Csak pusztán gyönyörködni akarok magában.Lubickolni a maga dicsfényében. A közel­sége aegrészegit mint a pezsgő. Lihornszkij. egyenes és pontos választ kérek. Fédig az nincs. Játszik velem ? Játszó®.Hadd hancúrozzak egy kicsit.Éppen eleget törtem a fejem Oroszország léte és sorsa felett. Elég volt ! A lelkem könnyű szórakozásra vágyik.. Egészségére. A múlt hibáit kitéptük gyökerestül.Elhagytak a régi utat. Vétkes ostobaság és aljasság volt, amit tenni akartunk. Ha már mi életben maradtunk akkor azért éljünk, hogy dolgozzunk és építsünk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom