Gyárfás Miklós: Kis dramaturgia; Q 143

A DRAMATURG ALKOTO SZEREPE Szabályok, térvények» jelenségek Minden drámának van cselekménye, vannak hősei, akik harcolt n8k valamiért ós valami ellen. Van tehát összeütközése, konfliktusaj Minden dráma szál valamiről s a néző, tha látta a színdarabot, utána össze tudja foglalni, el tudja mondani a dráma lényegét, xAkár egy, akár többfelvonásos a színdarab, nem létezhet konfliktus, cselekmény és hősök nélkül, A drá

ma akkor jő, ha konfliktusa erőteljes, ha cselekménye valószerű, a jellemei következetesek

, A konfliktus akkor erőteljes, ha a társadalomban folyó harcot nem enyhiti, nem tagadja, hanem a maga valóságában tárja fel. Cselekménye akkor valószerű, ha nem torzitja el az életet, a társadalmi harcok arányait, s a lényegeset emeli ki a szüntelenül mozgó élet millió szála közül, nem a jelentéktelent, /Amiből csak mesterkélten lehet érdekeset csinálni,/ A hősök jelleme akkor következetes, ha a cselekmény Jellemükből folyik és forditva: jellemük a osef i ^ lekmény hatására továbbfejlődik. Ez a szoros kölcsönhatás; a cselekmény és jellem egysége. Amit itt hamarjában a cselek^ > ' * ményről, a konfliktusról, a Jeliemről elmondtam, az törvény a drámában. Ezeket a törvényeket a dramaturg, mint a drámairodalom "alkotmányának" alapigazságait tisztelheti s e törvények tiszteletét megkövetelheti minden drámától, illetve minden drámaírótól. Természetesen előbb mélyen meg kell értenie ezeket a törvényszerűségeket, hogy alkalmazni is tudja