Gyárfás Miklós: Kis dramaturgia; Q 143

- 3 » -színműnek nevezett darabot adnak elő színjátszóink, amely két, három, esetleg még több színben játszódik. A azingázdagodás egyébként örvendetes jelenség és érdekesen jelzi az egyfelvonásos drámairodalom tartalmi gazdagodását is. Természetesen van vérbeli egyfelvonásos is. Moliere, Marivaox, Müsset, Csehov, Móricz olyan egyfelvonásosokat Írtak, amelyek * , I f ' r nem háromfelvonásos dráma-elképzelésnek szerényebb változatai, hanem ott a kezdetük, közepük, végük, ahol van, nem egy terje1 ' » • » delmesebb műből fonnyadtak össze. Összegezve: lehet egy felvonásban is remekmüvet írni. Akárhonnan nézzük a problémát: az egyfelvonásos igazi dráma. Van különbség a rövid színdarabok között is. Más a jelenet, más az egyfelvonásos. A jelenet kérdéskörét nem érintem ebben a könyvben, mert a jelenetről már nem beszélhetünk ugy, mint kerek drámáról. A jelenet inkább csak egy jó ötlet rövid dramatikus feldolgozása, hatásos csattanóval, cselekménye alig van, jellemrajza minimális, szóval a dráma leganekdótikusabb, legvázlatosabb formája. Megjegyzendő, hogy a jelenet sem lebecsülni való műfaj, éppen mozgékonysága, az időszerűségre való érzékenysége, gyors agitációs ereje miatt, E néhány megjegyzés előrebocsátás után, elmondhatom a döntő érvet az egyfelvonásos dráma fontosságáról, t Sztálin elvtárs azt irja zseniális nyelvtudományi cikkében; "A felépítmény... miután létrejött... tevékenyen hozzájárul