Gyárfás Miklós: Kis dramaturgia; Q 143
- 15 • * 1 * mus. Ha a dramaturg ezt aL aposan a szivébe vési, akkor érti csak meg igazán a drámát, amelybe szüntelenül áramlik az ellentmondásokkal teli örök harcban változatos élet. A dráma a legdiI alektlkusabb műfaj . A legérzékenyebb az élet konfliktusaira. Dráma konfliktus nélkül, fából-vaskarika, A dráma nemcsak utánozz a 8z élet konfliktusait, hanem még tömöríti is. Minden művészi alkotás eleven forrása az élet, de egyetlen műfaj nincs a művészetben, amelynek ennyire kenyere lenne az élet dialektikus harca. A dráma alapvető sajátossága és lényege az ellentétek összeütközése . A jó szindarabbap a cselekmény sodrában a a jellemek harcában tulajdonképpen a régi és uj harcának vagyunk szemtanúi. Amikor ez a harc alábbhagy, vagy esetleg megszűnik a drámaíró hibájából, elvész a feszültség és elhomályosul az élet. Vörösmarty csodálatos tömörséggel fogalmazta meg a valóban öröknek mondható dramaturgiai tör- , vényt: W A dráma kicsinyben a cselekvő élet képe. " Goethe ugyanezt igy mondotta: "Kezdetben vala a cselekvés." Gorkij pedig a követkézőkben fogalmazta meg a dráma lényegét» "A drámában az a legfontosabb, hogy aktuális és tartalmas legyen, tele cselekménnyel." Azt már tisztáztuk a kezdet kezdetén, hogy kétféle cselekvés van a színpadon: küLs5 ós belső cselekvés. A cselekvések összessége adja a cselekményt. A cselekmény természetesen nem valami elvont dolog, hordozója maga az ember. S a színpadon, mint ahogy az életben is, az ember nem a cselekmény fölött járkál, akár a kötéltáncos, hanem mélyen
