Gyárfás Miklós: Kis dramaturgia; Q 143

- 13 szerűen ellenőriznie, át is kell élnie

. S éppen ugy mint az Írónak, művészi fokra kell emelnie, önmagában is alkotóerővé kell gyúrnia, nem nyersanyagnak, hanem az ihlet forrásának kell tekintenie. így Juthat el a dramaturg a mii eszmei céljához

, igy v értheti meg ez irÓ szándéké

t s ekkor már nem a valóság naturalista jeleit fogja követelni a művön, hanem az igazságot a szocialista-realista ábrázolás eszményét. A dramaturg szerepe Amikor a dramaturg a szindarabot olvassa, maga elé vetiti, megeleveníti, szinpadon képzeli el. Ha kinyitje a kézirat első oldalát mintha föllebbenne a függöny, egyszerre kirajzolódik előtte a szin és a szereplők nem a kéz irat-pap

iron, hanem sfainpadi távlatban jelennek meg előtte. Mozogni, cselekedni kezdenek. Aztán nem olvasni, hanem mondsni kezdi a szöveget, mintha maga is szinész lenne, izleli a szavakat, taglalja a mondatokat. Néha megáll. Ceruzájával jegyzetet kész

it a kézirat oldalára: "Ezt a szöveget nem lehet kimondani." l

íEbben a helyzetben nem beszél igy a bányász." - "Kár, hogy ez a szereplő ilyen gyorsan eltűnik a színpadról, az ember azt várná, hogy többet tudjon meg erről az érdekes al8kről." Tehát a dramaturg átéli az iró giguráit, mintegy megjátssza önmagát. Olvasás közben, hol mint szinész, hol mint valaki 8 nézők közül kiált fel elragadtatással, vagy bosszúsan. A jó dramaturg igy vagy ugy maga is átéli az iró munkáját, a drámát. Ez a legfontosabb. Ha nem tudja átólni, ha nem tudja azoknak figyelmével követni a müvet, akiknek