Gyárfás Miklós: Kis dramaturgia; Q 143

x- 9 Ha ennél a ruha-hasonlatnál akarok kikötni, inkább a görögök tógájáhpz hasonlítanám, amelyet ki-ki saját tetszése szerint igazithatott, redőzhetett alakjának megfelelően. Az alak, maga a test a drámában: a mondanivaló. A forma, a megoldás a mondanivalóhoz igazodik. A dramaturgnak az a dolga, hogy megnézze, megfelel-e * a mondanivalónak a formai öltözet, a harmóniában van-e a tartalom a formával. Ezt az érzéket kell önmagában kifejlesztenie a dramaturgnak, de ez az érzék csupán olvasással nem fejleszthető, a dramaturgnak az élethez kell íbrdulnia, a valóságot kell segítségül hívnia elemző munkájában. t Minden műnek sajátos dramaturgiája van A dramaturgiai megfigyelő munka a témaválasztásnál kezdődik • Különböző témák más-más drámai megvalósítást követelnek. A dramaturgnak tisztában kell lennie a mü mondanivalójával, céljával, Ha a célt megismerte, akkor könnyen tud tájékozódni a dráma szerkezetében, felépítésében, Jellemeiben. A drámában minden haronak, minden összeütközésnek, az eszmei célkitűzést, . ' a mondanivaló erőteljes kibontakozását kell szolgálnia. Sohasem igazodhat a cél formai megoldásókhoz, hanem ellenkezően a formai megoldásoknak kell a cél szolgálatában állniok. Ez az egyik dolog, amit örök utr8valóul vihet magával, a dramaturg. A másik az, hogy legyen tisztában a különböző alkotó egyéniségekkel, tehát azzal, hogy minden Írónak van valami ssjátos módszere, stílusa, látásmódja, amelytől - hacsak nem káros vagy szükreszabott - a dramaturgnak nem szabad eltér-