Squarzina, Luigi: Kelő hold; Fordította: Ispánki János; Q 134
-4GIANN: Hogyan él? ALTISZT: /Iszik/Mint aki átutazóban van.Másfél eve tartja a könyveit egymásra hányva.Ha őt hallja az ember,azt kell hinni,nem marad itt soká./Az altiszt ás az anya ellenőrzi a listás. Lnrico ir. Gianni cigarettára gyújtott/ ANYA: Máskor is maga főz neki? ALTISZT: Vendéglőből hordom neki az ételt .XsxásjcJtiUciJixMiacxxhe ve set eszik. ANYA: Akárcsak az én fiam.Annyit eszik,mint egy madár,mikro a szervezet a, ± legjobban fejlődik. ALTISZT: Az ő korában olyan voltam,mint a piszkafa s most remekül érzem magam. Nézze,milyen fogaim vannak. ANRICQ: Nem vagyunk lóvásáron. ALTISZT: A tapasztalat,mondogatta szegény boldogult feleségem... LNRICG; Megvan a magam tapasztalata. ALTISZT: KgXK«kérgm?yxhérem,kérem... ANYA: /Lnriconak/Lát od,milyen vagy^/Az altisztnek/Ne törődjék vele ,Beni'amino ALTISZT: Vgy gondoltam,haszna van annak,ha én ito vagy ok. Alp j ában segítségükre vagyok s még többet is segithetek./Lnrieo lecsapja tollát s feláll/ ANYA: /panaszosan,az al t i s z t ne //kindent ugy csináltunk,ahogy az apja akarta neki külön szobája van s mi'hárman szorongu nk odaát.Szép kis fizefcség,momtíhat ora. LNRICO: Az élet hosszú,anyám. ANYA: Sajnos./Az altisztnek/mennyire igaz,hogy egyik baj a másikat szüli. ALTISZT: Mikor döntik el végre,hogy ide vesznek e kváxtélyra?Ahol most lakom, rosszul lakom;a. gyerekeknek hiányzik a levegő;áldozatra is hajlandó lennek. LNRICG: A szobát kiadtuk. ALTISZT: Maguk is jól járnának.A vasutas gyengén fizet,én rögtön megemelném a lekbért.Pazarlás ezt a szobát s azt a terraszt olyan mebernek kiadni, aki sosincs itthon.Gondolkodjék rajta./Befejezték a fehérnemű ellenőr zé set./Minden megvan. ANYA: Még egy pohárral? ALTISZT: Köszönöm,sietek./Fogja a csomagot/Llnézést a zavarásért./Kimegy,nyomá ban az anyával//Gianni nevet.Lnrico visszamegy az Íróasztalhoz/ GIANNI: Miért nem jöttél el az előadásra? LNRICG: /Ir/Lolgom volt. GIANNA: /Végigfekszik az ágyon/Nagy élményben lett volna részed. Linden sarokban elhelyeztünk egy zászlót ja dobogera az asztalt,két oldalt karosszékekkel az elokeloségekenek. LNRICO: Gtt voltak? GIANNI: A feleségeket küldték el.Ahogy ő belépett,megtapsolták,maja a kör Mg egyik védnöknője fellépett az emelvényre és igy szólt:*Nem ktell önöknek bemutatni Germanico Pianát,gimnáziumunk igazgatóját"-és negyedóráig beszélt róla. LNRICG: Kik voltak ott? GIANNI: Főleg fiatalok.Lefátyolozott hölgyek,a mi szép hölygeink,akiket csak Piana neve tudott odavonzani ilyen témához:"A flozófia és s polgári élet "Es sok olyan ember,akik az utolsó percig esküdöztek,hogy nem mennek el.Piana folyton Gentilóről beszélt,de mint rendesen,ki sem ejtette a nevét.Várja az utolsó csengetést./Noteszt huz elő a zsebéből/ Mikor láttam,hogy nem vagy ott,gondoltam,legalább hozok egy szeletet az ünnepi tortából. ENRIC 0: Tudt ál j egy ezni? GIANNI: Ugy beszélt,mint a megtestesült logikai éLemezós:finoman tudtára adva a többieknek,milyen tudatlanok./Olvas/Most októberben öt esztendeje, hogy a nemzeti lélek,az ellenséges túlerő s apolgári árulás súlya alatt összeroskadt»elszenvedve a bukás és a szégyen minden gyötrelmét. Ma,akárcsak kakkor»felhők boritjak a haza egét: Vittorio Veneto napja nem tudta hát kiszárítani Caporetto mocsaráta hosszú zűrzavarral
