Squarzina, Luigi: Kelő hold; Fordította: Ispánki János; Q 134
-31MAURO: Az lábjegyzeteket használ. ELIZA: Ezt az irodalomtanárt hegy hívják? MAURO: demente?Azt lenéztük. ELIZA: Ki van még?T« ismered a tanárokat,meg azt is,milyen jeleket használtak col gozat javításnál. Ezekre a jelekre nem emlékszem. Uj zanár,aki aar téged nem tanított.Aki az idén jött,vagy tavaly. ;.omdom,hogv esek... Az ggazgat" az egyetlen.« azonban nem olvasta a dolgozatot./Kézbeveszi a füzetet/0 mondta nekedv Persze. Hogyan.moncta:nem olvastam,igy?Próbálj vis. zaemlékezni. Közvetve.^e ha olvasta volna,szólt.volna rcla.S monotA volna,hogy látta Enricot.jiázel szemben ö maga kért tájékoztatást tegnap estéről. Tőled is?/Lozdul&t 1 sn/ mauro, icivánesí skoöás az,ha tudni akarom,hol járt IMMH Enrico a halála 41őtt?Azt hiszed beteges kíváncsiság ez? MAURO: Mindjárt befejezik a nagyteremben. na kérdezősköcol efelől s az illető'más témára s azt mondja az én érdekemben teszi,azt hiszed, ig* helyesen teszi? lélek. Tőlem!Tudtam; Attól,amilyen most vagy.Ivem látod magad. Azért vagyok ilyen akarnak pontot tenni a dolog végére.Te is.Attól féltek,hogy kutatni kezdek.Féltek,igen!Féltek! JHXTéged féltelek.Nyugodjál meg.Gondolj arra/hol vagyunk. MAURO ELIZA MAURO ELIZA MAURO ELIZA ELIZA: ELIZA: -iAURO: ELIZA: MAURO; ELIZA; MAURO: ELIZA: MAURO: ELIZA: MAURO: ELIZA: Egy csöndes stobúban vagyunk,itt a földön,benne a bűbájos életben,amely továbbhalad és keresztül láp rajtunk.Ke higgyük azt,hogy elbuktunk,hanem,hogy űEinxxH azt,hogy minden növekszik s nagy tempóban közeleg felénk /Halkan/magam is erre gondoltam. Mi másra gondolhattál volna?Nekea az jutott eszembe,ahogy ott feküdta 4 a járdán,mint egy svábbogár,mely et eltapostak,mikor kifutott a szoba sar kából. nagyd abba.Megríkatsz. Olyan He.Itt nem sirnak,az tilos itt.iskolában vagyunk,ahol arra tanítanak,ho, ne sírjunk.Ok nem félnek a fágdalomtól.Elfogadják,hálásak érte,még többet akarnak belőle.Miért,ha nem vagyunk templomba,ahol legalább vigaszt nyerhetünk?Itt önmagukat látják a dolgokban,tűrik,hogy cssppként ragadja őket egy nagy áradat,oly boldog ocaádással,mintha a visssauaul tenger nyomán nem „aradna nedvesség,áx hab axkü és tajték a köveken! /Felindultan/Idefigyelj,*"auro;az Öcsé :: elin ult hazulról az újsághoz,ahogy három hónap ~ta mind on ke o. den, ele nem a szerkeszt íségbe negy,hanem va lakihez á füzetért!,amelytől még annyi időre sem vált meg soha,hogy elöl vashassamJhazatér anélkül,hogy átadta volna levonatokat,o,aki ojjj? kínosan pontosjbejön anélkül,hogy észrevennénk;tudja,hogy mi ketten várjuk s nem jön be hozzánk,hanem kimegy? a terraszra az albérlő szobáján keresztül, amit sose tett meg azelőttjvigyázatlanul hajol ki a korlátom,araelyre hamar a ob felhívták figyelmünket gyermekkorunk ben, mint sem irni, vagy olvasni megtanítottak volnajrosszul lesz o,akit rosszullét sose bár tott;s lezuhan egyetlen jajszó nélkül.EZ az Ő magyarázatuk s azt akarják,hogy megelégedjem vele!/Odamegy az íróasztalhoz/'ég,még.Még többet többet i«±±s±xiáliian ezekből a piros jelekből!'/Ki nyit ja valamennyi fikot,lázasan kutat,Mauro az ablakhoz szalad és kitárja/ PIANA h: ...ahol irva áll,hogy a rozsa, a r< zsrsismegvérez bennünket.Felszólítlak benneteket .hogy StaaaoEnric© Hambeili emlékének álr ózzunk egy perces néma felállassal./Tlellani,amint a- tanulók felállnak.Eliza a fiókokban kutat.ívinyilik az ajtó,az altiszt lép be., /Kátraugrik/Eliza!/Az altiszt sürgönyt tart. a kezében.Eliza meredten áll /Maurónak szél,közben az altisztet nézi,/Egy perces néma csend.Nem hali lottad?/Eliza és az altiszt egymást nézi.Eliza lassan becsukja egyik fi MAURO: ELIZA:
