Buero Vallejo, Antonio: Az égető sötétség; Fordította: Hársing Lajos; Q 129

- 12 Iganci

o /bosszúsan/.- Apám! Ap

a /megöleli/.- Jó, fiam. Néhány év...és emberként kerülsz ki innen• /A feszültség apa és fia között feloldódik. Carlos közbelép és megfogja Ignacio karját./ Carlo

s

.- Ha megengedik, magunkkal visszük barátunkat. Apa

.- Ürömmel. /Meghatottan/ Viszontlátásra Ignacio...hamarosan visszajövök, hogy lássalak. Ignaci

o /közömbösen/.- Viszontlátásra,apám. /Az apa nagyop. meg van hatva; mindenkire nedves szemekkel néz, amit azok nem láthatnák. Mozdulatain bizonytalanság látszik: visszaforduljon-e fiát megölelni, elbúcsúzni a két diáktól; tanácsot kérve pillant don Pablora, de az nem láthatja./ Don Pabl

o

.- Menjünk? Apa

.- Igen, igen. /Elindulnak a háttér felé./ Don Pabl

o /megáll/.- Most már kisérjétek át a díszterembe, Carlos. Ja! És mutassátok be Miguelinnek, mert szobatársak lesznek. Carlos

.- Legyen nyugodt, don -^ablo. /Don Pablo beszélgetve kiséri az apát a hátsó ajtón át; az viszont alig érti, mert aggodalmai vannak, gyakran visszafordul, hogy fiát lássa, minden alkalommal szomorúbb arckifejezéssel; végül eltűnnek az üveg mögött jobbra. Közben Carlos, Juana és Ignacio az előtérben balra elhelyezkednek./ Carlos

.- Kár, hogy nem jöttél előbb. Most kezded a tanulást? Igancio.- Igen, az előkészítőt. üarlos.- Juana és én majd segitünk neked. Ne szégyelj bennünket megkérdezni, ha nehézségeid vannak. Juana.- Természetes.