Matković, Marijan: Álomvásár; Fordította: Csuka Zoltán, Vujicsics D. Sztoján; Q 115

X - 7 - * szépen odalépett hozzát "Uram!" Annak még a foga vacogott, ugy > dogtat "elvtárs, elvtársi" s már a legmélyebb töl'v fenekén látta magát».. Te pedig még édeskésebb hangon folytatod« Uram, hát nem •j • .' • emlékszik rám a gaz állás idejéből?,,, -Kern?* In pedig nagyon is Jól emlékszem magára! Bocsásson meg, üe most véletlenül igen kellemet- « len anyagi helyzet ben vagyok, - Maga persze nem emlékszik rám, én azonban nagyon is jól emlékszem magára, hiszen napról napra láttam.

M Az efféle pali aztán mindjárt az ember markába <|u ott egy bankót, még pedig Jó súlyosat, hogy ne emlékezzél rá, mit is csinált a megszállás idején, - Ma pedig, ma, az ördögbe is, ugyan ki nyo-<. bankot az ember markába? Ma? Alma az ilyen bolt, barátom, almai Kárász

t Jó, jó, igyál inkább, mit rontod % gyermekem ilyen mesékkel. - Wo nézd osak, őn a komoly munkáról beszélek nel i, ő pedig.,. TyűhaI Ez aztán a Jó erős, kétszer főtt pálinka! /Kinához/ Te osak folytasd szépen a munkádat, gondosan javítsad ezeket a feladatokat, szívből! — Ugyan ki tudja, ninos-e a tanítványaid között valami jövendőbeli költő?,.. Tulajdonképpen az elemi iskolában a tanítónőm volt az első, aki" megjósolta, hogy az lesz belőlem, aki vagyok. Egy kis verset Írtam a születésnapjára, 6 pedig azonnal megmondtat hiszen ez a gyerek költő! Wo látod, te csak dolgozz szépen tovább... Hérics t Hisz én nem akartam elrontani a. lányodat, Iván! Egyébként ezek a mai hajadonok többet tudnak, mint ml valaha is tudtunk. Csak azt akartam neked mondani, hogy ez a - hasznos—haszontalan, komoly-komolytalan - nagyon relativ dolog. Lám, amíg én valaha ezeknek a burzsujóknak ée a megszállók kiszolgálóinak a pénzét ilyen módon zsebrevágtam, azt hittem, hogy - a te szavaiddal mondva - közhasznú, ha nem is túlságosan komoly munkát végzek. - Sajnos, mások megítélése szerint haszontalan és küsár

talmas dol-