Matković, Marijan: Álomvásár; Fordította: Csuka Zoltán, Vujicsics D. Sztoján; Q 115

- 41 igy ahogy vag*-ok - erősebü voltam nálad! Kréaó t Kérlek, Hina, neked lázad van... Hallgass rám, ülj * Ide szépen - igen, ide - beszéljünk egy kicsit okosan, emberhez ili . - . ... ' lőenl Te moot egész sereg olyan szót mondottál ki ©lőttem, amelyeket egyáltalában nem értek! - Lehet, hogy az előbb egy kicsit durva voltam veled szemben, kérlek, bocsáss meg! - Nem akartam! Én is arra törekedtem, hogy másként váljunk meg egymástól, emberibb módon! Elfrida néni mellett mégisosak te voltál az egyetlen ember itten, akit • • * szerettem, ezt szintén tudod! - De hát ne sixj, kérlek, no lám, tudtam, hogy sírásai végződik minden..• Nina

» Sixok, mert szégyellem magam... rettentően szégyellem magam... Az éjszaka, amikor magamban elképzeltem, mindez egészen másnak látszottf egészen másnak... Igen, szinte elbódított... De te nem jöttél, megvetetted a rossz lányt, aki felkínálkozik, te, a nagy, a tiszta, a becsületes ás szigorú férfi... én pedig, Íme, rád gondolok, a jövődre, a boldogságodra... ás föláldozom magam! Ó, milyen szédületbe ejtő: «régebbnek lenni önmagamnál, a félelmemnél! Megteszem azt, arait saját magamért soha meg nem tennék! Minden akadályon átlépek, ami csak elém torlódik: a borzongást, amit a tett ée minden következménye kelt bennem. .•• / Krésó

? Te lázálomban beszélsz! - Szedd Össze magad! . Nina

: Q ez majd meg fog győzni téged, igen! Be talán fontosabb, hogy engem győz majd meg. - Természetesen épp ez a fontosabbí hogy engem győz suijd meg! - Engem! Most pedig látom - egyáltalán , * • . f • ' nem győzött meg, minden ostobán sikerűik majd, egy buta bakfis, közönséges liba álma a hősi tettről; vajúdtak a hegyek s megszületett egy lei-pici egérke - te pedig, igen, te - kezedbe veszed a törvényjt • . könyvet: ez éssez a paragrafus! Mindezt ugy fogod fel, mint Vládó