Matković, Marijan: Álomvásár; Fordította: Csuka Zoltán, Vujicsics D. Sztoján; Q 115

33 - Tudom! íla ás? hat la egész ááló nap vártalak. • miért? Azt hittem, valami sorsszerű dolog fog történni, ez a találkozás megoldást hoz majd... már az első pillantásnál... Olyasvalmi történik, araibői életet.lehetne meríteni... n mindig ezt hittem. & aztán - serarai! éreztem, neked csak kellemetlen, hogy megint találkozunk s «•» nem tudom, mért - valami kötelességérzet féle diktálja neked, hogy búcsúzáskor még néhány szót mondj nekem... 3 most ezért vagy itt! Valójában pedig már elutaztál..• Kréaó * /türelmetlenül/ Kérlek-, most ne képzelődj... Beismerem, hogy a mi egész viszonyunk, talán mindjárt a kezdet kezdetén beteg volt - igen, egyenesen ostoba, de a mi viszonyunk egy - s a barátságunk más. fgyábkánt magad is tudod, hogy mindez mennyire fájdalmas, mondhatnám abnormális volt az én szememben, mennyire kellemetlen, mikor a katonaságtól visszajöttem, de távol áll tőlem, hogy most bármit is a szemedre vessek. Minden embernek teljen joga van az életéhez.•• Mna

l S mivel mindez beteg és ostoba dolog volt, tegnap este nem akartad meghallani, amikor hívtalak... Az ajtó nyitva volt, te benn voltál a konyhában a jól hallottad a hangom. - Most, hogy elmégy innen, őszinte lehetsz - hallottad, amikor hívtalak? 3 mégis, valósággal kisurrantál a konyhából... Még csak egy korty vizet se ittál, pedig azért jöttél, hogy vizet igyál... Lrésó

: Csak egy kérdést, ííinai szakítottál te azzal a filmrendezővel? bina

i /egy pillanatig ránéz a férfire, rágyújt/ - Magad is látod, semmi értelme sincs a beszélgetésünknek. - kát igen, szakítottam - és aztán? Sgyébként, azt hiszem, életem végéig hálával tartozom neked azért, hogy ezt a tanítónői állást megsze•