Matković, Marijan: Álomvásár; Fordította: Csuka Zoltán, Vujicsics D. Sztoján; Q 115

- 20 * X tudom én, mi a kommandó, szolgáltam én az 90ztrák hadseregben! ÜQS, a képeim a kamrába, vagy az óezereshez mennek. - Velem együtt«.. Akár a sirba«.. /kopogtatás a jobboldali ajtón. Nyilvánvalóan Jeladás«/ / lirésó

: /az ajtóhoz megy/' TÜÜUÜ61&& Szüksége vart valamire, Mára elv társnő? - Hogyan? - Nem, Vládó nincs a szobijában!*- Helyes, ro -mondom neki! /Antunhoz/ Vládó hol van? Antun

; üttl - Mindannyian ott vannak! - S mért varrnak mindannyian ott? Mi? A szamaritánusok! Mintha én nem tudnám, mért nem í akarsz bemenni a szobába, mért nem akarsz elbúcsúzni a nénitől?? Undorodsz azoktol ott, akik körülállják. Á dögkeselyűk! • x ')só ; Téved**, Antun bácsi, El.fride nini b, ját w tiltotta meg, hogy élöuosuzzam tőle. ... Ma reggel egy ideig teljesen ©sz* méletnál volt... Akkor kért meg és éh megígértem... Antun

; Az én hugocskám mindig hiu volt,*. Hát persze, egy artistanő... nagyvilági hölgy volt, nem pedig nyomorult postás... be hát, ha ezek a festmények nem is ékszeres kazettáit, rí égi*' csak képek... Meg aztán a keretek is érnek valamit, mi? Az a fecsegő ur pedig csak nézze a foltokat a falon. S mi az, amit & rádióval kiagyait? Mi? Már megint valami szenzáció? • nréso

: Nem tudom! - Sehogy se megy kl a fejemből, milyen volt a nagynéni m f

eggel. Teljesen fries volt... / Antun

; /érdeklődve/ S mit mondott, mi? Persze papot kért, te pedig, természetesen, nem küldenél neki, ugye? - Krésó

* ügyán már, micsoda papot?! - Arrő'l beszflt igen homályosan, hogy a halála után mi mindenféle rosszat fognak összebeszélni róla az emberek«.. Meg hogy öregségében én voltam az egyetlen öröme, hogy el kell utaznom, hogy nem szabad látnom a hal dole-