Matković, Marijan: Álomvásár; Fordította: Csuka Zoltán, Vujicsics D. Sztoján; Q 115

- 106 függ, hogy "be legyen fejezve! Olyan mü, amilyent ez a világ vár! Igen, várja! Lel et, hogy öntudatlanul, de mindiesetre mélységesebb vággyal, mint azokat a különféle hireket, melyeket a lapok első oldalukon közölnek. Mert ugyan mi más válthatná meg ezt a világot, Vilma, ezt a nyers, elveszett, kicsiny, össze-vissza tört és boldogtalan világot, mint a költői, ismeretlen szó?... S egészen mind egy, hol születik majd meg ez a szó: Kongóban-e, a Himalája vagy az Andesek lábánál, melyik szélességi vagy hosszúsági fokon, met* lyik nyelven - mindannyian azonnal felismerik, mert keserű lesz, akár a sorsuk, .sós, akár a könnyeik, lendületes, akár az elragadtatásuk, látomásos, akárcsak álmaik vagy reményeik... Igen, és itt és itt is megszülethetik ez a mü! Igazad van, Vilma,igazad van: előbb vagy utóbb mégiscsak rájövök arra az utolsó mondatra! Rá kell jönnöral Muszáj! Muszáj! /Elragadtatásában vaktában fölragad valamit az asztalról/ Igen, megragadom, keményen, többé nem siklik ki előlem, megragadom azt a mondatot, amelynek belsejében ott van eltemetve az a szó - a mágikus, mindenható, megváltó szó! Kinyilatkoztatom s az a szó be fog világítani minden téreket és minden embereket!... Igen, Vilma /hozz '.lép/ sokszor ugy érzem, hogy mái itt tartöm, itt, itt van a kezemben s ugy lüktet a tenyeremen, mint zimankós napjainkban az örök tavasz elfogott fecskéje... A minden titkok kulcsa... S meglengetem, mint a zászlót, minden emberi boldogtalanságok fölött és meghirdetem: ime, nézzétek, nézzétek, Iván Kárász, akiben már senki sem hifct, az elfeledett költő, s most egy kis könyvkiadó vállalat, a "Perspektíva" névtelen korrektora, a világ vécéről, az álom és való pereméről, Itt hozza nektek az igazságot! A nagy, a megváltjá igazi ságotI íme, itt van... /Kinyitja a tenyerét és belebámul. Gyen-