Solohov, Mihail: Új barázdát szánt az eke; Fordította: Sivó Mária; Q 106

- 26 Rezmjotnovs Nagulnov : Rezmjotnovt Nagulnovi Davidov

t Davidov s /Kijön Davidov, a feje be van kötve, mögötte Usakov és Ljubiskin/ Damaszkovnak tizenegy gyereke van! Ahogy bementünk, ugy rákezdték a bömbölést, hogy égnek állt a hajam. Kikergettük őket a házból. Behunytam a szemem, bedugtam a fülem éB elszaladtam. Bőgj egy kicsit te is! Az használ! Bőgök is... Nincs kőből a szivem... Tán az én kisfiamat is. /hirtelen vadul orditani kezd./ Szoknya való rád, te siránkozó fehércseléd! így szolgálod a forradalmat! Sajnálod őket! Hát én... Ne ordits Makar. Várj. /Nagulnov és Rezrajotnov feléfordulnak. Számukra váratlan Davidov közbeszólása. Szünet./ Davidov lassan odamegy Rezmj otnovhoz./ /zihálva/ Sajnálod őket? Hát ők sajnáltak-e minket? Hat Ők tán sirtak, mikor könnyet láttak a mi gyermekeink szemében? Ki?| Az én apámat egy sstrájk után elhurcolták a gyárból és Szibériába száműzték... Négy gyerek maradt az anyám« nypücan» Én a legidősebb, kilenc éves voltam... Nem volt mit ennünk és az anyám... figyelj ide! Az anyám kiállt az utcasarokra, hogy éhen ne dögöljünk! Pincében laktunk - és oda, abba a kis odúba hozta a részeg fér fiakat... Mi a függöny mögött... a padlón feküdtünk.,. Befogtam a hugocakéim száját, hogy ne bőgjenek... Ki törölte le a mi könnyeinket? És reggel.... reggel fogtam azt az átkozott rubelt, amelyet anyám keresett és elmentem kenyeret venni.•» Te! Hát hogy sajnálhatod őket?!