Solohov, Mihail: Új barázdát szánt az eke; Fordította: Sivó Mária; Q 106

17 Polovc

evj Osztrwvnovj Polovcev5 Oaztrovnov: Polovcev; Oaztrovnov: evvel a kolhozzal? A kororaunizmusba, komám. A legigazibb ko.mmunizmusba. Először kolhoz, aztán - kommune, - teljesen eltörlik a magántulajdont! Minden közös lesz: a gyerekek, az aszszonyok, a csészék, a kanalak... Te laskalevest szeretnél enni libahússal, de csak kvászt kapsz. Jobbágy leszel a saját földeden! És ha én nem akarom? « Sokat kérdeznek téged. Hát ez hogy lehet? Hát csak ugy. Ügyes... Akkor vége az életünknek. A húszas évben a semmire jöttem haza. Éjjel nappal dolgoztam. Először a természetbeni adózással tettek tönkre az elvtársak: elvitték az utolsó szem gabonámat! Azóta már számát se tudom, hányszor bántak ki velem. Pedig meg lehetne számolni: kibánnak az emberrel, oszt nyugtát adnak róla, hogy el ne felejtse. Adtam én gabonát, huat, vajat, bőrt gyapjút, aprójószágot, sőt még ökröket is vittem az államnak! Fizettem azért is, mert füst száll a kéményemből, mert eleven jószág áll az istállómban! Isten tudja hányszor nyúztak meg az elvtársak, de mindig talpraálltam. Kezdtem hallgatni az agronómusra, ugy ápoltam a földem, mint egy beteg assfconyt. Az én tengerim a legszebb az egész faluban« a gabona terméses több mindenkiénél! Csáváztam a gabonát, visszatartottam a havat. Szóval minta gazda lettem, oklevelet is kaptam róla. Nézze osak... /A falra mutat, Vorosilov képe mellett lóg az oklevél/