Solohov, Mihail: Új barázdát szánt az eke; Fordította: Sivó Mária; Q 106

- 15 Davidov; Sc sukar: Rezmj otnovs Davidov: Osztrovnov: Nagulnov: Davidov í Osztrovnovt Ismeretlen: Osztrovnov: Ismeretlen: Osztrovnov: Ismeretlen: Osztrovnov: Polovcev: Osztrovnov: Polovoev: Nem, már régen vesztettem el. Verekedésnél. De jobb is igy: az asszonyok nem félnek majd, hogy megharapom őket! /nevetés/ Öreg, egyet mondj meg nekem: miért van a középparaszt a kolhoz ellen? Az ördög tudja. Majdennyikov belépett. De a többiek? Ez attól van, hogy a muzaik köldökzsinórral odaforrna a földjéhez, tépd el a köldökzsinórt vérzik ám! Megcsavarintjük a szarvunkat - mind bejönnek a kolhozba. Nem szabad. Önként jöjjenek. A ti falutok olyan nekem, mint egy uj konstrukoi<yu gép - tanulmányozni kell. /Valamennyien - Osztrovnov kivételével - el./ /egyedül/ Csak tanulmányozgasd - beletörik a fogad ebbe az uj konstrukcióba! /Egy ismeretlen ember jelenik meg. Félbundában, kozák csuklyában van./ /Osztrovnovhoz/ Mondd osak, hol lakik Jakov Oaztronov? /visszafordul/ Hát te honnan joaz, vándor? A másvilágról, barátooskám... Nem ismersz meg Lukios? Nem, kedves elvtárs, nem ismerem meg. A kerületi Végrehajtó Bizottságtól jött? A hangját mintha ismerném... /széjjelhúzza a csuklyáját/ Emlékszel még Polovcevre? /Osztrovnov ijedten néz körül, suttog/ A nagyságos ur!.*. Milyen szél fújta erre? Eh, kapitány ur... De sok esztendő elmúlt azóta... No, halkabban! Nincs nálad senki idegen? Senki, nagyságos uram. A teremtésedet!b/Befogja Osztrovnov száját, körülnéz/