Hacks, Peter: A lobositzi csata; Fordította: Bányay Geyza; Q 92

* 47 — BAH MA D I X F E-l T 0 I í 3 • KiTpa mfc? guyr ytyoo Ktp^qt /Balra, hátul, kidöntött fatörzsek. Jobbra alul bokor. Bt vezet keresztül a színen. Erről jobb foló hátra ágazik egy másik at. Ferde útjelző -futat Sclieaizeek faló, jobbra. New látni jól, hogy az első, vagy a hátsó úthoz tartozik-e. Heggel. / Braeker /balról jön, puskáját szíj

Jon vonszolja maga utáns/ Hát pajtás, sd ketten már nagyon is sokét voltunk együtt. /Visszafordul a puskához ós végigméri• Aztán a fák közé, az igafriwi akasztja ós a osövére Illeszti háromszögletű kalapját./ Az igazat megvallva, hngpa örülök, hogy többé nem 1 tjük egymást, te istentelen hóhérlegény, mert pajtás, rád oaak ez a név illik. /Megpofozza./ te istentelen hóhérlegény! ful enged e In» s vegyi Szolgálsz mindenkinek, aki a kezébe vess. üinoa véleményed, csak rugód. Mit? Hogy a véredben van az engedelmesség? Ha látodI Sä a bajod! /Megpofozza./ Az a dolgod, hogy Ölj. Akadályt ö«b lsnersa, legfeljebb a töltés közben akadozol ós azon is könnyű segíteni. /Megpofozza./ Hogy milyen vafjy? Mindenre képes. Ab$ bizony. /Hekigyíirközik, de neta a puskát találja el, hanem sajátmagát pofozza meg. Megijed. A másik kezével a kópét tapogatja./ Hé » pajtánw Mit akarsz velem? Jó, Tudorra. Hám is el lehetett mondani ugyanazt, amit tHte ráfi. De én már Iqtíftk. mert én eefcer vagyok, nem bot. Kéért most: isten veled. Akkor lássalak, amikor a hátam közepét! /Megkönnyebbültön rázza mag magét, tovább indul ás a válaszúihoz ér. Kicsit tűnődik, hogy melyik a helyes irány. A hátulsó utat v&lasstja./