Branner, H.C: Testvérek; Fordította: Bárd Oszkárné; Q 70

- 32 ­Michaelt Irenes Michaelt Irene: Michael: Arthurs Irene: Arthur: Irene: Arthur: Irenes Arthur: Irene: / Michael: Irene: Michael: Irene: Arthur: Irene: Arthur: Irene: nyos időben - akkor nem tudok dolgozni. Es dolgoznom kell ­mindig - egész idő alatt - vagy nem létezhetem. Ha elhagyom a házat, kétszer vissza kell fordulnom, hogy biztos legyek benne: bezártam az ajtót. Ha éjjel eloltottam a villanyt, kétszer ki kell szállnom az ágyból, hogy meggyőződjem róla: minden a meg­felelő helyén van. És még ha elalszom, akkor is állandóan azt álmodom, hogy be vagyok aárva egy kis szobába, amelynek se aj­taja, se ablaka. Minden éjjel kisebb és kisebb lesz. És az éb­redés pillanatában - tudom, hogy igaz. Egy őrültnek a kényszer­zubbonyában több szabadsága van, mint nekem. /Szünet. Michael Irenehez fordul./ És te? Neked mi mondanivalód van? Olyasmi a szabadság, amit pénzért meg lehet venni? Menj és nézz ki az ablakon. Minek? Tedd, amit mondok. Látsz valakit odakint? Egy lelket sem. ó, igen - valaki áll odaát a postahivatal előtt. Egy ember, keménykalapban. Üt gondolod? Ki az? Detektiv. /Felkel és az ablakhoz megy./ Detektiv! Ne ijedj meg, nincs semmi baj. M&gándetektiv. Miért áll itt? Mert a férjem egy kényszerzubbonyos őrült. Hogy érted ezt? A férjed ...? Kémkedik utánam. A leveleimet kinyitja, a telefont lehallgatja, a kiadásaimat az utolsó félpenpyig ellenőrzi. Az egyetlen dolog, amit nem tud, az, hogy én tudom. Ezt féltékenységnek nevezném. Ha csak féltékenység lenne. De el akar válni. És képtelen meg­tenni. Képtelen? Gazdag emberek nem képesek rá. Gondosan elmagyarázta, hogy ha meg kell nekem adnia, amit a törvény előir, akkor nem folytat­hatja az üzletét. Forgótőkével rosszul áll. Mondtam neki, hogy egy fillért se kérek tőle, de nem meri elhinni. Miért akar tőled elválni? Mert megöregedtem. Ez a * zörnyü igazság. Öreg • • •! De hiszen alig vagy tul a harmincon. És ő ... ötvenöt. De néhány ránc van a szemem körül, ez elkerülhetetlen. Sok mindent el lehet rejteni, de ezt nem és most annyira meg­nézte ezeket a ráncokat, hogy mást hem is lát. Tudom. - Szegény

Next

/
Oldalképek
Tartalom