Branner, H.C: Testvérek; Fordította: Bárd Oszkárné; Q 70

- 2c Ágnes nővér» Michael: Ágnes nővér» Michael» Agnes nővér» Michael

» - , \ • felemelt fejadagokat, Néháiy fickó kártyázott és berúgott, vagy a nőiről beszélt, mások imádkoztak és altatókat szedtek - de aludni mégsem tudtak, mindegy volt, mit csinál az ember. Ha eltalálnak minket, még a pokolban sem reménykedhettünk •. • Akkor nagyon félhetett egész idő ai*tt? Soha. Soha többé nem félek semmitől. Akkoriban bizonyos fokig büszke voltam rá, most már bölcsebb vagyok. Mert a halálfélelem teszi az embert emberré. Ha ezt elvesztettük, minden elveszett. Ez nem igaz. Hát, az életben nem lehet hinni. Senki még soha nem látott életet. Ezt nem hiszi igazán.* Csakis ezt hiszem. Hinnem kell. /Behunyja a szemét, hirtelen besötétedik./ Az éjszaka közepén történt. Semmit sem láttunk és fogalmunk sem volt, hol vagyunk - felismerhetetlen volt minden. Az egyik percben volt valami az ember lá« ba alatt és & másik percben nem volt és valami, ami átrepült a levegőn, fejbevágott, és egyszerre csak a vizben voltam, valaminek a végébe kapaszkodva és megpróbáltam rámászni. Világos volt - világosabb mint nappal, mert az egész hajó égett, mint a tapló. /Hagyogó fény világitja meg az arcát. Jön és elenyészik, amint beszél./ Tulsokan voltak a mentőcsónakokhoz, nem birt&k el nagyon sok embert. Ha valaki megfogódzott a csónak oldaléban, addig lökdöstük a kezét, amig elengedte. Erre emlékszem legtisztábban amint a kezek elengedték. Nem, a szemekre, a szemükfehérjére, amint elmerültek - vagy csillagok voltak, vagy halak? Halrajok, amelyek lent a mélyben csillogtak - vagy fent a magasban. Nem tudom. Nem látom pontosan, micsodák. Azt sem tudom, meddig tartott. Egy hétig, azt mondták később, de ez nem mond nekem semmit. Nincs többé idő, sem nappal, sem éjszaka ... Először sokan voltunk, azután csak háxman, és azután ketten - és azután - nem tudom, hogyan valami más történt, egy loccsanás vagy egy kiáltás és ez volt az utolsó. Vége - egyedül vagy és megszűnt az idő. Háton fekve, kiterjesztett karokkal - valamibe kapaszkodva mint egy kereszten. így fekve és egy sárga szemre bámulva a fekete szakadékban - kék és vörös és fekete - ó Istenem! a nyelved tulnagy a szájadhoz képest, és a kereszt felkel, agyhogy lábak nélkül vándorolsz. Nincs lábad, nincs karod,