Soták, Ladislav: Adalék a színészeti bibliográfiához; Fordította: Zsoldos Ernő; Q 67

'^ijpfpfc •4 - > ADALÉK A SZINÜSZETI BIBLIOGRÁFIÁHO

Z • }J Irta: Ladislav Soták TK e>U a kosicei Állami Tudományos Könyvtár munkatársa ŐW I. A színjátszásnak, amely sokban különbözik a többi művészetektől, van egy külön sajátossága: az;, hogy a pillanat művészete. Anyaga tökéletesen nem fogható meg, és nem lehet újból olyan mélyen átélni, mint egy bizonyos előadás pillanatában. A képzőművész, filmszínész, zeneszerző alkotása reprodukálható, sokszorosítható, - éppen ugy, mint az iró vagy a költő müve. Izek a művészek alkotásuk közben anyaggal dolgoznak, mondanivalójukat anyaggal fejezik ki. A szinjátszás összetett művészet, s anyaga szerzője, alkotója maga a művész, Amig a költő alkotó folyamata költői mű teremtésére irányult s annak befejeztével meg is szűnt, - hasonlóan, mint a zeneszerző, képzőművész vagy rendező alkotó processusa, addig a színjátszásban maga az alkotói folyamat a mű, tehát nem valami határozott eredmény, s egyedül ez a folyamat adja meg a szinpadi előadás reális összetettségét.

1 A szinmüvész alkotásából gépiesen csak az fogható meg, ami benne a legmulandóbb, vagyis a külsőségek: a maszk, a jelmez, a dekoráció stb., - minden egyéb ami az alkotásban élő, elröppen. Sem a film, sem a hangszalag, se^a rádió nem tudja a maga kifejező eszközeivel maradéktalanul visszaadni a szinpadi előadast a maga teljességében és közvetlenségében, még kevésbé képes visszaadni a szinjátszc művész alkotói folyamatát. /Mindamellett ezek a technikai lehetőségek fontos tényezők, nélkülözhetetlen segédeszközei az újkori szinházi dokumentációnak/. S igy Goethe megállapitását az alkotásról, hogy "a művésznek alkotnia kell s nem irnia", a szinpadi művészetre nem ke alkalmazni. Hiszen éppen a szinházi irodalmi munka az egyik lehetőség annak, hogy ennek a művészetnek az alapelveit átmentsük a jövőbe. t