Pfeiffer, Hans: Lampionok ünnepe; Fordította: Kárpáthy Gyula; Q 58

xmii IMMORQ/ MwtaA, hogy tttleágeean elragadtatta «agát, enyhébbe«/1 öaakite vele ma / nyugodt*n/t üt»**« «XkáXOfQ / magánkivUl/* !*««!?» **Xlő»»ör életemben helle« tőled ezt • •»ót!*.*Jé, «tógérttisi, hegy Izgatott va$y***«egbeoaíátefc* tígy ve«*©«, mintha ne« «ondtad volna» D» m&mi&tom

tha& te ««^edelmeekedai fogaz note«! Ä neked «Ondig ehgedelaoatedte»*. 4a aokaaó nélkül «allotttod maradtam***é« «elletted maradok «iádig! De*»»nem kényaaerltea erre, hogy é#m»re többet ró m nézzek de»»» • \ ás apák kőnyeaertteask téged*••«» őeük!*** '.n egyedül le egeabeaéaek m étmmuimúm bálvdapakkal* f* esobednek 4rses nag««!*** Jól tudod, hogy nem végy seabed* U4$ * főrjod ategválaeatárnában aea* -leied mm a tiőd.áa e owáaaójpd* Vala* ieem^ylen e aeáaaar gyermekei vagyunk* «»as örök aap eso/ gál* leted * oealádodé. a« őeeldő* as enyém* "veartmel oegeeentelt kőtékel al^l akarod kivonat magadat - aegv tettebb lessel, mini egy kéjnő. hallgat*«!? Twá jól, hogy köjiÄ áruba beolthatják «fogukat, ne; onto, wrw*kiut, ha a esükeőg kényoaerlU őket, de ooafc iont fokot adják el - ez lomaeódlk r. luk da »aradnak, okik voltaki még * Jap h ánydUek bordélyházában io. Te amaaflba. le azonban teljesen odaadod magad neki, örökre* « lelke dot le* a kdjnők negyedarái «álad egy egésa életet jelene temek! tmmma mat ZMM(¥2Qt