Pfeiffer, Hans: Lampionok ünnepe; Fordította: Kárpáthy Gyula; Q 58

mit röül/aainthi» XJM^lOTiii XUZI: xtiimwot xmit x «tigeret ma t XMLiUOfO/ ß! Yükll IkMkfilOXOl TOKI / rnial xm^mzo» mit mi / fér© -3Jönnek a gyerekek» • • Késa már a tea?*«» a kérdést nom la hallotta volna/« ..gésaen lassan mennek»•» Kis testüket ugy vonszolják a két mankó között...Hullod a kopogást?»»»a vakokat kis nyomorék társaik vezetik» * »Hosszú »••nagyon hossza fekete eor»»»o mögött k ragyog az ég» »«a o't iiak végég. á betegápolók vieozavozetik őket a korházba.. . indig oeak a gyerekekre gondolsz! ?ia-tiz@nkét érát töltős« naponta a kurhőzban, - a ha hazajössz, osak a tested van Itt, a gondolataid ott maradnak! ijovoaen vagyunk,• »több ápoló nő kallene» ü nekem»»»nlnos ezükségem rád!?»»» Neked is jobb volna, ha korházba mennél... n egyedül akarok lenni!».. A kórháznak még a gondolatától is undorodok...a betegek nyöszörgésétől..»© «vomuastó szagoktól, » » Hozzászokik az ember»••/ szünet/».»Hozzászokik!?»,

»Hern»•»ez nem lgaz» Hindern reggel félelem fog el, amikor a korházba megyek, »».áa újszülöttek az anyjuktol megfertőzve jönnek a világra»»»vagy holtan születnek»•• Van egy betegünk, aki..» savába v g/i Hagyd abba»• »hagyd abba már!»»» ..sok a gyerekek»»»ott kint..»azok a kälinjt " könnyebb esetek" He a betegek, bent, okik ott fekszenek az ágyakban, mint a haldokló, fehér halak a tengerparton, azokat nem látjg aóa, oouk mi»»» / mégegyazer kitekint az ablakon/ Hoet jön a hosszú»•»fekete sor vég©,»»o aztán m-r ooak az ég ragyog»» Hozd már azt a teát»»» •tt leforrázza a teát, zajt hall a ozobájáb l/: 1 volt ez!?« Valami a földre esett.•• ~gy maaeka talán?»•• nézd meg»»» tolja a uelyemfüg, ouyt. Mögötte sötétség, /« Van itt valaki?» / Gyufát gyújt éu megpillantja Chidát/i Jöjjön ki!...„zonnal jöjjön ki!»»»