Kornyejcsuk, Alekszandr: Miért mosolyogtak a csillagok?; Fordította: Sivó Mária; Q 53
-74Ne hivj w01enykának". Az én ereimben egy hires matróz és egy hallszláay vére folyik... /Keresztbefonja a karját./ Micsoda? Igen ! Én mindig éreztem. Még ma tetováltatom magam... itt lesz egy horgony.../a karjára mutat/ ©s itt /a szivére mutat/ annak a képe, akit szeretek... % Olenyka drágám ! Hallgass ! Nem tűröm a gyengéd szavakat. A dédanyámat mindig a karján vitte a dédapám, a hires matróz. Olyan forrón szerette...Ez veit aztán a vihar, a fergeteg, a szenvedély...Milyen kár, hogy most nincs ilyen... * Nincs?... /Átugrik a kerítésen,elkap ja Olgát/ Eressz ! Hallgass! /Glbekapja, viszi/ Hová viszel ? Hallgass, magam se tudom.../Megcsókolja és leállítja a földre./ /Olga arrábmegy/ Te még nem tudod,mire vagyok képes érted.Ha kell, oda adom az életemet...Ha akarod, akár mest rögtön/! /Fel tépi a mellén az inget, szerterepülmek a gombok, kivillan a barnárasült bőre/ Gsak egy szót szólj és... /sekái« nézi Jurijt/ Szólok.. .Gyere, felvarrom a gomb jaidat.../Megcsókolja./ Katy erina /Jön Kl'XKjjsítiKSt, nézi őket.Először Olga veszi észre, elugrik Jurijtól./ Olga: Jurij: Olga: Jurij: Olga: Jurij: Olga: Jurij: 01-a: o Jurij: Olga:
