Kornyejcsuk, Alekszandr: Miért mosolyogtak a csillagok?; Fordította: Sivó Mária; Q 53

r r

: Olga: Kleepatra: -66$z már elviselhetetlen ! Egy ilyen gyásznapén! Hivd ide Olgát! /Okszána el, Olga jön/ Tessék, marná? Olga tudod, UiogyA milyen nap van ma ? Olga: Iíleepatra: Olga: Kleepatra: Olga: Kleepatra: Olga: Vasárnap. De milyen vasárnap ! Nagyapám halálának évferdulója! Es te valcert játszel! Az admirális harcban esett el! * Es hegyan! Nem törődve az ellenség többszörös túlerejével, az utolsó golyóig harcolt és végül f elitebb an• totta a hajóját.Ott állt a fedélzeten a mellén karbaUeyeUuí Mjh&Jf font . .fUősiosefr ment a tengerfenékre, le® adta meg magát az ellenségnek, örök dißsöse^ a hősöknek! ü elf /Megtörli a szemét/ Ha már nem tiszteled a dicső p-tó-eath, hát tiszteld az igazi hazafit... De hiszen cári admirális volt és még a forradalom előtt halt meg. Különben is azt olvastam, hogy reakciós volt és a matrózai nem szerették... Micsoda? ! Az én nagyapám ruakciós?! Tudod te hogy mit beszélsz? Egy tört éne lSö^tanul monyban olvastam. , i Hazugság! Műveletlen rágalmazó Írhatta...Tudhatnád, hegy valamennyi történészünk a személyi kultuft, káros befolyása alatt állt és munkáik ma már nem érnek e?y fabatkát sem. Mama, nem személyi kultura, hanem személyi kultusz. Es nem minden történész hibázott.