Kornyejcsuk, Alekszandr: Miért mosolyogtak a csillagok?; Fordította: Sivó Mária; Q 53

jainkat a munkásak elé^Híogy száaonkárjék tőlük tette ike tygoly

8® szigorúan mint Bulba Tárász a fiaitól. Hagy az ©sztapok előtt még szélesebbre tárják a kapuimp^) kat és az andrejeket idejében tanitsákjáfóresre... Jó randelat... /Visszajön Zinajda. Tálcán üveget és poharakat hoz./ Mityenka, hivd meg jhu-zrzróirirlMakar Almkszejevicset. Hideg limonádét hoztam. /Hiiarahoz/ Iszik egy kis limonádét? Örömmel. Es Pelenka nincs a vendéglőben, hanem bezárkozott a szobájába ás verset ir... Csodálatos ! /Eltűnnek Pogoááik kertjében. KIeegatr-a ás Barabas nevetése hallatszik, kijönnek a házból./ Azt hiszem egy kicsit...Jaj arága szomszéd, üljünk le gyorsan...mintha aozogna a föld...

Neu érzi ? /Nevet/ Érzem.Ez a holáfényíől va®...Sugárzás...Vonzás.... /Kar«nfo

t ja hl

eo

'patr

át/ Nem, inkább én kapaszkedolto magába... • Milyen jó itt! > Sugárzás... Vonzás...Magából magnetikus erő árad... No-mo...Mindjárt idehivoa az admirálisáét, majd ad Magának sugárzást.•. (ivjm^ fÁVl . Ma seu

Milől se féle

k. Hivja csak... Üljön le.