Kornyejcsuk, Alekszandr: Miért mosolyogtak a csillagok?; Fordította: Sivó Mária; Q 53

-16" Nincs a helyzet magaslatán".. .És ti hal vagytek, ha szabap.M- kérdeznem ? Milyen magaslatén? Ültök a rathaáó keritésea, ketkedácseltek ás azt hisztiket, hegy az érbe emelkedtetek... Igazságtalan, garamba fráter vagy! Anyám, te vagy igazságtalan. A mi édesapánk... Lapátalj, mert külöiben agy megbillentlek a gereblyável... ^Jl

fe már nea iir

^tésf^m^győzísíi^k a farmája /Ás/ Szeretett édesapámnak szilárd meggyőződése, hagy a fiatalság semmit se árt meg. Semmire se kápes...ők pedig valamikar salyaak valtak, raast meg sasak.És sajnes, nea ő az egyetlen aki igy gandalkazik... Te /felemelt gereblyável megy fel«/ Távetisz Pjetr.Apád százával nevelte fel az aj fizikus ekat és a fiatalság mindig szerette őt... Hagyd csak Zina ! Kárj bacsáaatat Pjatr ! /Pagadáhaz/ Te meg beszálj máskép a fiaddal.Hiszen ő nemcsak' egyszerű diák, ileAtAA mrool hanem költő is.M&^ezá^íjr matatásban is

f

c megjelenni. Lirikas lélek©.. Rendbea! Helnaptól kez&ve mindkettőtöket krumplira feglak ás ha lirikas lelketek befsteaket vagy rántatthast kivánna, kát keresetek meg a rávalót/ /fildebja a gereblyét, el/ Mitya...Mitya... /Utánamegy/ Ne izgnlj mama, majd vendágságbe járunk enni. 4 Ziaajda: Pjetr: Pegeda: Pjetr: Pegeda: Ziaajda: Pegeda: Ziaajda: Pegeda: Ziaajda: Pjetr: