Zapolska, Gabriela: Skiz; Fordította: Sebők Éva; Q 52

- Nusi Tadek Nusi Tadek Nusi Tadek Nusi Tadek Nusi Tadek Nusi Tadek Nusi Tadek 5 Az ég szerelmére! Jó, Jó, nem folytatom /kis csend^éx. Tadek feláll}, átJegy a szinen, ismét közeledik Husihoz/... Nusi! Tessék? Az azért mégis csak furcsa, hogy ezt váltja ki "belőled, amit mondtam... en plaine a mézes hónapokban. Két év ilatt a házaspár éppen csak összebarátkozik és még nem lép fel a megszokás unalma. Tombol a szenvedély... legalábbis igy szokott lenné. Csakhogy nekem az az érzésem, hogy benned valami hiányérzet van, valami kielégitetlenség... /fojtottan/ Mennem kell... /visszatartja és gyengéden leülteti/ Miért nem felelsz? Nem bizol bennem? Sosem gondoltam ezekre a dolgokra. Nem is birok magamba nézni. Nem birsz, vagy nem akarsz? /Nusi hallgat/ Segitsek és talán? Ne... inkább ne... Tündéri vagy Husi kam'! De érts meg engem! Egy férj az mindig - csak férj. Márpedig egy ilyen la Tour pasztellszerű hölgyike, mint te, nem lehet meg szerető nélkül. Jaj! Épp ugy, mint rózsa a körülötte keringő pillangó nélkül. Persze a férj mindig az első és az utolsó szerep • Különben elkerülhetetlenül bekövetkezik..• Micsoda? Ha nem a valóságban - akkor gondolatban. Annál veszélyesebb. Jól vigyázz Nusikám, nehogy elhervadjon a szép-