Zapolska, Gabriela: Skiz; Fordította: Sebők Éva; Q 52

- 20 Tadele Nusi Tadek Nusi Tadek Nusi Tadek Nusi Tadek Nusi Tadek Nusi Tadek Nusi Tadek Nusi Tadek Nusi beszalad, keresgéli az ott felejtett apróságokat mig megtalálja./ -Hetedik jelenet Tadek, Nusi. Nusi ! Tessék? Én várok... Jaj istenem mit akar... Figyelmeztetlek, hogy makacs vagyok és állhatáos. /tegezni kezdi/ Már megbocsáss, de az áühatatosságodnak nem sok bizonyitékát adtad. Hát nem szeretlek már két teljes hónpja? Lehet, de akkor a feleségedet megszűntél szeretni, ami nem valami ékesen bizonyltja az állhatato

sságot• /mérgesen/ Néha olyanokat tudsz mondani húgom, hogy torkomra forrasztod a szót. /kis hallgatás után/ Haragszol rám bátyám? Egy feltétellel: megbocsátok, ha megigéred, hogy sose leszel rosszmájú. Jobban illik hozzád a szentimentális csend, a tavak álmodozó csendje. Jacek szerint az ilyesmi nagyon unalmas. Csak a mindig mulattató asszonyok unalmasak. Azt hittem... Csak te ne higyj semmit. Nyújtsd mindig önmagadat, /könnyedén átöleli/ Te... te kis szépség... /kiáltva/ .Ne mondj nekem ilyeneket! Sapristi! micsoda temperamentum! /Nusi kirohan, mint akit kergetnek, Tadek egyedül marad - szivara gyújt/