Rege Imre: A „fogadónap”; Q 47

SZOLJA: Mindent rendben, sorban, a maga utján. A türelem a szentek erénye. Nos mit óhajt öregem? VÁLASZTÓ: Beszélhetek...? /Hátranéz, vájjon nem jön-e ismét közbe valaki./ SZOLBA: Két szóval mondja meg! Két szóval, az istenre kérem! VÁLASZTÓ: Mondtam már alázatosan: lakást szeretnék, szükaéglakást... SZOLJA: Na végre! VALASZTÓ:...mielőtt kitesznek az utcára... SZOLJA: Végre megszületett! Végre, hogy tudom mi* akar...! ÖREGASSZONY: Jajajaj, nem jól vagyok, nem tudom mi van velem, nem jól érzem magamat! Jaj! Jaj! SZOLJA: No tessék, intézzen el az ember valamit nyugodtan... ÖREGASSZONY: Tessék már mondani, nem mehetnék be soron kivül a képviselő úrhoz? Harmadszor vagyok itt, beteg öreg asszony, jaj nekem, nem birom tovább... SZOLJA: Maradjon csendben néném, ez nem szinház, itt nem lehet jelenetet rögtönözni. OREGASSZONY: Nem birom... a lábam, a hatara, a mejjem... nem birom tovább... Jaj nekem...! /A pókyásbaba sirni kezd, az anyja csitffta. Ez jódarabig igy megy: egy sirás, egy csititás^ SZOLJA: Meg kell bolondulni... /Feláll./ De kérem! A képviselő ur ajtaja előtt mégsem lehet ilyeneket csinálni! ÖREGASSZONY /csendesebben/: Bár végem lenne mér. Jajajaj. PÓLYÁSX ASSZONY: Biztos megéhezett a kicsikém. Itt lenne az ide8aiát> je, hogy szoptassam

x JpMÉft.. ./Magával nem törődik az ember, de a gyereknek hiába magyarázza, hogy várni kell. /Tovább csititja./ ÖREGASSZONY: Ha nem tud várni, szoptassa meg itt. Jajajaj. SZOLJA /visszaült a helyére/: Most arra feleljen, hogy hol BZÜletett és mi a vallása?