Ambrózy Ágoston: Van kenyér, Zsuzsi?; Q 46
Vari ska: Gazsi kicsi: Mariska: Gazsi kicsi: Mariska: Gazsix kicsi: Mariska: Gazsi kicsi: Mariska: Gazsi kicsi: Mariska: Ugyan mir! Ne legyen olyan hálátlan! Zsuzsi néni a legjobb gazdasszony a házban. Az. Jdebent, a konyhin. De ha kimegy a boltba, vagy a csarnokba, hit előre kilel a hideg. Miért? Mert habajka, kolond. Mem azt resz, amiért ment, amire szüksége N ' X van, - hanem, amit risáznak. Amit riséznak?... Igaz, T0 azt azután Jé kiadósan! A múltkor például lement a csarnokba kaporért, mert ukorkit savanyítottunk, - aztán hazajött egy félzsák darával, /ftevet./ Maga mindig tréfál. /Dühösen./ Nem tréfálok én. Slhitették vele, hogy nincs dara, meg nem is lesz, erre mind megvette, ami volt, pedig - harminc éve a feleségem, azalatt egyetlen egyszer se jutott eszéke darát venni. Minden este darát kapok vacsorára, hogy el na poshadjon. A mindenitségit! Mi vagyok én, - csecsemő?! /Nevet./ Ne pattogjon már, Gazsi kácsi. Attól fél, hogy ma megint vesz magának félzsákkal? Azt hiszed, csak darát vett?.../Kinyitja a kredenc ajtaját; mutogatja./ Itt van ni, - húsz dobozzal vett frankot... Meg papírszalvétát, ötven csomaggal, a volt trafikosnétol! Ha meg valahol sort állnak BCÜíKXSiCE, hát ő is beáll, akár kell, amit osztanak, akár nem! /Elkomolyodik./ Nahát!... SÍ se hinném róla, ha nem maga mondaná, Gazsi bácsi. Meg kellene magyarázni neki, hogy ez.., Gazsi: Magyaráztam én eleget... /Komolyan./ Dehát, tudod, öreg már, - nehezen szokik belé az új világba... Bizalmatlan minden jóval szemben, mert szegények voltunk világéletünkben... Aztán - hiszékeny, - minden jöttment naplopónak hitelt ad... A pénzzel meg úgy van<, hogy,... - tudod, nekünk azelőtt nem igen volt belőle, most, hosv mindenjfheten rendesen hozom a to ri té k »4-w<fi"at nem tudja megfogni, lim szokta meg szegény ke á ^ad ^^.'"'
