De Filippo, Eduardo: Hosszú lábon járó hazugságok; Fordította: Kassai György; Q 28

OLGA GRAZIELLA OLGA GRAZI ELL A • OLGA LIBERO OLGA LIBERO OLGA LIBERO OLGA LIBERO OLGA LIBERO OLGA LIBERO - 61 Megengedi, hogy a kisbabának ajándékozzam? /meghatottan kezet nyújt/ Köszönöm. /hálásan megszorítja kezét/ Maga aagyom ksbvssx igazán nagyon kedves. /A balo-dali sqját ajtó fele xiiutatva/ Erre tessék... /eliddul/ Köszönöm. /Ki/ /Librrot nézi és gyöngéden közeledik feléje/. - Libero, hogyan érzi magát? /sápadtan/ int utya a kútban. Ajibero felkötött kezére nézve, szeretettel és őszinte aggódással/. - rég fáj, ahol megharaptam? /uragy gyanakodva, hitetlenül/. Maga emlékszik még, hogy megharapta a kezemet": /Olga bó/lint/. Köszönöm, asszonyom, kös?.önöm. /Leülnek/ /egyszerűen/ Én mindenre emlékszem é3 maga nagyon kedves nekem... Olyan ra»i± voltam, mint egy mérges kigyó. Mem ismerek sajátmagamra. Abban az időben m nden, a leglehetetlenebb dolgok és megválósithatóinak tűntek. Ilennyi fantasztilifc terve!' voltt A legszebb értékek viszoht haszontalanoknak, hiábavalóknak tűntek. Hadicsel, hadiosel... íe® tudom, nem tudok semmit... Csak annyit tudok, hogy gyerekem van. Meg azt, hogy beszélnem kellett magával... Mondjon, arait akar, de én az egészet nem látom olyan nevetségesnek . Amikor a férjem a kazéka karjába veszi a gyereket ét játszik vele, nagy melegséget érzek és szeretem... /Félénken megáll, mintha valami nagy ostobaságot készlne mondani és megkérdi/: Mondhatom? fBsnék-' /bátorítja/. Tessék, mondja C3ak, asszonyom... * ég jobban szeretem, mintha tényleg a gyerekem apja lenne. /A Liberó kezére célozva/ Fáj még' Igen, asszonyom, de eli® fog múlni. /többször gyöngéden megcsókolja Libero bekötött kezét, ahogy a gyerenek "bibi"-jét szokták megpuszilni./ Már nem bibis... /csodálkozva ismeri fel a nők ördögi hatéimát./ ftru|a A kezükben tartanak minet... Egy kis arcocskával, egy-két kedvességgel egy ezred gr porosz katon't is le tudnak fegyverezni. /Hitetlenül megéli, mintha valami különös igazsggo akar-