De Filippo, Eduardo: Hosszú lábon járó hazugságok; Fordította: Kassai György; Q 28

Bf*"** X - 19 BENEDETTO LIBERO BENEDETTO / LIBERO BENEDETTO / LIBERO BENEDETTO OLGA BENEDETTO /Az előszoba felől be, nyoméban Costanza. 35 éves, magas, csinos, de nem feltűnően. Olyan mint valami elárusitó egy divatáru• üzletből. Közepes eleganciával öltözködik, amikor beszél, az embernek az az érzése, hogy igen nagyra tartja magát. Az imént lezajlott £eves vita után még ne nyugodott meg teljesei Azzal a feltett szándékkal lépett be, hogy itt találja feleségét ós újra kezdi a veszekedést, amelyet az imént hagyott abba./ Jóesté t. Jól utazott kedves Benedetto ur? Köszönöm. /Egy pillantást vet az asztal felé, és némi sajnálkozással a hangjában/ Re haragudjon... látom éppen asztalnál voltak* Nem, már /lefejeztük. A sajtot is megettük. Ez itten /az 5 dkg. emmenthálira mutat,/ a ma'radék. /irigyen/ Én viszont nem ettem semmit. Grosseto-Rápoly autón nem csekélység , én pedig egy korty vizet sem ittam. /Miközben beszél, kenyeret szel magának és ráteszi az egész sajtcfc . /Megengedi? 'Parancsoljon... /jelentőségteljes pillantást vet Costanzára. /Már meg is történt... f /Az első harapás után határozottam hangon a feleségéhez:/ Olga, a barátaink előtt kijelentem neked, hogyha mégegyszer beszélgetés közben faképnél hagysz engem, olyan két pofont kapsz, hogy egész életedben megemlegeted. /Kihivóan/ Mert te olyan pofozós vagy! Májd meglátod. Különben is nem valami haszontalan, jelentéktelen dologról beszélgettünk, hanem egy olyan ügyről, amelyben anyagi és erkölcsi érdekeink forqgnak kockán r