Diderot, Denise: Jó ember? Rossz ember?; Fordította: Lendvai László; Q 25
14. jelenet Hardouin,Mme de Vertillac,Mlle de Vertillac,Mme de Chepy,de Crancey Mme de Chepy : Drága "barátnőm,igazán nem szabad ezt a két kedves gyermeket tovább kinozni.Nem érez lelkiismeretfurdalást,hogy ilyen sokáig húzta a gyötrelmüket? Mme de Vertillac: Gyötrelmüket!Szánom és bánom! Mme de Chepy : Hála Istennek!Végre megjött fa józan esze?/lIardouinhoz/Ön meg, monsieur Hardouin,ahelyett,hogy itt fel-alá sétál,jöjjön és örüljön velünk együtt./De Crancey és Mmle de Vertillac Mme de Vertillac lábához vetik magukat/ De Crancey : Ah,madame! Müle de Vertillac:Ah,anyám,kedves,drága anyám! /tome de Vertillac szigorúan nézi mindkettőjüket,de nem szól egy szót sem/ Mme de Chepy : Szabad mogorvasággal elrontani egy ilyen szép pillanatot? Mme de Vertillac: Mindjárt megpukkadok. Hardouin : /Mme de Vertillac&oz/ Asszonyom,a becsületszava! /De Crancey megöleli Hardouint/ Mme de Vertillac: /Átöleli Mme de Chepy nyakát és neki mondja/ Ah,kedvesem,ezek a gyermekek,ezek a gyermekekÍMeghasad a szivem. Mme de Chepy : De hiszen ez delirium! Mme de Vertillac: Az én helyemben önt megfojtaná a düh. Mme de Chepy : Az ön helyében én volnék a legboldogabb anya. Mile de Vertillac:ányám,én szivből szeretem de Cranceyt és vagy ő lesz a férjem, vagy esküszöm Isten és ön előtt,hogy soha nem megyek férjhez. Mme de Vertillac: Azt jól teszed. Mile de Vertillac:De az ön boldogsága mindig előbbrevaló nekem a magaménál.Ha megbánta beleegyezését,vonja vissza,mintha mi sem történt volna. Mme de Vertillac: Micsoda arcátlanság! De Crancey : Bátorkodhatom megkérdezni,madame,mikorra tüzhetjük ki életem legboldogabb napját? Mme de Vertillac: Nagyon jól tudja, monsieur,hogy minél előbb,annál jobb. 15.jelenet Hardouin,de Crancey De Crancey : Drága barátom,hadd öleljem meg mégegyszer.Többet köszönök önnek az életemnél,amely semmit nem ér boldogság nélkül,s számomra nincs boldogság az én Henriettem nélkül.De mondja csak,talán kezében tartja ön a halandók lelkét?Isten ön?Ordög ön?
